Nyelvünk, kultúránk, nyelvi kultúránk [antikvár]

Részlet: "CIKKGYŰJTEMÉNYÜNK ELÉ Nyelvművelő körök ösztönzésére állt össze ez a kötet, amely zömmel nyelvünk ügyes-bajos kérdéseiről szóló alkalmi írásokat fűz egybe, főképpen olyan meggondolásból és szándékkal, hogy igazolja szerzőjüknek azt a tételét, hogy korunkban, századunk alkonyán a magunk módján ismét a „nyelvi érdekű" kultúra évtizedét éljük, olyan időket, amelyekben az anyanyelv, az általa fenntartott és az e nyelven ápolt műveltség az elmúlt időkhöz hasonlóan a nemzetmentés szerepét kell hogy betöltse. Azokban e miénknél mégiscsak szerencsésebb időkben, amikor még nem hivatásos politikusok (értsd: a politikát nem szakmának, foglalkozási ágnak, kereseti forrásnak tekintő személyek) dolga volt, hogy felkarolják a nemzet gondját-baját, hanem gondolkodó „kiművelt emberfőké" (urambocsá! - értelmiségieké!), nos hát az újkori polgári társadalom történetének e lassan ködbe vesző hajnalkorában, a felvilágosodás és a romantika évtizedeiben a nemzethalál rémképét a tudatlansággal, a műveletlenséggel, a nyelv pusztulásával volt szokás felidézni, mint ahogyan mintegy kétszáz esztendeje írta Bessenyei György a „tudomány nélkül való nemzet" sorsáról az önmaga lelkével folytatott dialógusában: „Ha a tudományok kivesznek a népek közül, egész nemzetek megtompulnak elméjekbe . . ."Az ilyen nemzetek „csak nyomattatnak, pusztulnak, aljasodnak sanyarúságra hanyatlatt életekbe " Igaz, e kétszáznál is több esztendővel ezelőtt élt s a miénkhez hasonló gondokkal vesződő író szóhasználatában a tudomány, a literatúra, a nyelv, a kultúra fogalmai még korántsem különböztek egymástól oly mértékben, mint majd a nyelvújítás utáni korszakban. Sőt: gyakran vállalták át egymás szerepét is, de e szerepcserék legtöbbször az azonos vagy hasonló történelmi helyzetre vezethetők vissza. Ezek némelyikére ezekből az alkalmi cikkekből és reflexiókból is ráismerhetünk. Az itt mondottakból természetesen következik, hogy a válogatás rendező elvét az olvasó nem a nyelvtudományban találja meg, hanem a nyelv napi élete során észlelt jelenségek értelmezésében vagy csak egyszerű feljegyzésében és tudatosításában. Ha más haszon nem származik is belőlük, arra bizonyára megfelelnek, hogy tanúbizonyságul szolgáljanak egy korszak nyelv állapotáról, nyelvi és kulturális közérzetéről, lelkivilágáról, gondjairól és gondolkodásáról a kisebbségi életviszonyok között, vagy nemegyszer „csak" irodalmunk helyzetéről."