Örökség és történelem között [antikvár]

Prológus „Notre heritage n'estprécédé d'aucun testament"^ - örökségünket nem testamentumokban^ hagyományozták ránk a francia író és költő René Char furcsán töredezett aforizmái közül talán ebben sűrűsödik össze leginkább az, ami jelen esszé problémafelvetésében központi tézisként ragadható meg. Eszerint egy társadalom emlékezete - s különösen annak társadalmi megjelenései - sokkal szélesebb körben értelmezendő, mint azt akár a klasszikusnak mondható, emlékezetet rögzítő történelemtudományi mimkák, akár a napjainkban egyre divatosabbá váló kulturális örökség fogalmának egyezményekben rögzített kritériumai alapján definiálni lehet. Már csak azért is, mert abban az értelemben, ahogy ma a mindennapokban használják - nem is szólva a hivatalos nyelvről -, a társadalmi emlékezet fogalma egyszerre bizonyul átfogónak, körvonalazatlannak és igen elterjedtnek. Az itt következő, az emlékezet társadalmi felhasználási lehetőségeit vizsgáló gondolatok három megfontolásból fakadnak. ^Char, René: Hüpnosz jegyzetei [részletek]. In.: Char, René: A könyvtár lángokban áll. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989. ^ A testamentum ebben a kontextusban a Biblia keresztény kánonjaként értelmezhető.