Ősi kultúra a jelenben [antikvár]

Előszó „Azok a hegyek még ma is állnak, Azok a folyók még ma is futnak, Az a csillag még ma is mutatja az utat, Az a nép még ma is él." „Egy öregember kaszálja a füvet. Nyomában feketerigók ugrándoznak - akárcsak a szántogató paraszt után a varjak és szedegetik a pucéron maradt rovarokat. Az öreg lassan, nyugodtan dolgozik. Beletartozik a tájba, észrevétlenül, mini a jegenyehajlongás az ég aljába Elém lebben a kép. A füvet kaszáló férfi mögé lép még egy ember. Az is kaszál. Ugyanúgy, mint az előző. Nem téveszti el a nwzdulatot. Nem siet jobban, és nem marad le. Mint ahogy általában minden szív körülbelül ugyanannyit ver. Mosi ketíejiik mögött feldereng egy harmadik alakja. Aztán a negyediké. Egy sor. Már végtelen a sor. Nemzedékek sora. KI tudja ki zárja, azaz ki volt az, aki kezdte a sort? És hol van az az árterület, az az urasági rét, szikes, bogáncsos lapos, ahonnan e mozdulatnak a hulláma idáig verődött? " Váci Mihály: A mi ereklyéink (részlet) Nemzedékeink sora Őseink jelképei vesznek körül bennünket, és a magyar nép az egyetlen, amellyel sikerült elfeledtetni, hogy honnan erednek a jelképei! Szimbólumaink, ősi hitvilágunk elemei visszavezetnek az Őshazába, népünk eredete visszatükröződik egyetemes kultúránkból. Valóságos és képzeletbeli expedícióra invitálok minden érdekUklö olvasót, minden magyar érzelmű embert és minden tudóst, aki valaha foglalkozott a magyar őstörténettel. Ok igazán tudják, hogy milyen fontos ma is, ahogy mindig is fontos lesz - míg egyetlen magyar érzelmű ember lesz a Földön -, hogy mindig egy kicsit közelebb kerüljünk népünk eredetének titkához