Polgári értékek és az európai kultúra [antikvár]

BEVEZETŐ A Szegedi bölcsészfűzetek 2002-2003-ban tíz éves jubileumát ünnepli. Az évfordulóról az e számot záró cikk emlékezik meg. Az első szám röpirat formájában jelent meg 1991-ben, közvetlenül az igazságban fogant polgári értékek képviseletét célul kitűző rendszervállást követően, és az európai zsidó-keresztény hagyományú kultúrához híven személyes, szellemi jellegű gondolkodásmód kialakítását sürgette. Ezt a programot a folyóirat akkor is képviselte, amikor a második kormányzati ciklusban újra a régi világ köszönt ránk: 1994-ben Az igazságnak ragyognia kellene, 1995-ben a Polgárosodásunk esélyei és akadályai, 1996-ban a Szellemi tekintélyek és az ész diktátumai, 1998 elején A szabadulás esélyei a libertinusok fogságából című kötetek jelenlek meg. Jubileumi számunk is ezt a programot képviseli, amely akkor jelenik meg, amikor másodszor térnek vissza a halalomba a kommunizmustól magukat egyértelműen el nem határoló, és emiatt minden újítás ellenére ugyanazt a beállítottságot képviselő politikai erők és a velük együttműködők. A zsidókeresztény hagyomány legradikálisabb elutasításától születő kommunizmus és annak ideológiája (amely, ha néha hasonlít is a keresztény kultúra értékeire, csak úgy, ahogy a jelenségeket torzító paródia hasonlít a valóságra) soha - sem régen, sem mostani változatában -nem volt sem személyes, sem szellemi. Pozíciója, látásmódja - amennyiben a létet, a történelmet kizárólag a személytelen, fizikai (gazdasági) és hatalmi érdekek terének kikiáltó marxizmusnak, materializmusnak a folytatója, és amennyiben az élei, a történelem végső céljának az e fajta érdekek úgymond "igazságos" kielégítését tartja - csak személytelen és szellemtelen lehet. Sőt, mivel nyíltan vagy rejtetten mindig a kizárólagosság igényével lép fel, csak személyesség-ellenes és szellemellenes lehet. Megjegyezzük, hogy szemben a mi kommunizmusunkkal, amely magát szocializmusnak nevezi, a nyugati szocializmus nem feltétlenül, sőt általában nem utasítja el vagy tagadja a zsidó-keresztény hagyományt, vagyis nem tartja az életet, a történelmet csak személytelen érdekszférának. Nyugaton általában arról van szó, hogy a szociális intézkedések szférája (amely bár személytelen, nem teljesen formalizált, nem kiüresedett, és semmiképpen sem szellemellenes) köti le a figyelmet, benne akar kiigazodni, rendet teremteni. És ez mondható el a nyugati liberalizmusról is, csak ott nem annyira szociális, inkább intellektuális érdeklődésről van szó. A diktatúra által végzett agymosás és szellemi kontraszelekció közegében kialakult hazai balliberalizmus viszont az életet csak személytelen, "tiszta" intellektuális érdekütközés terének tartja, és abban különbözik a hazai szocializmustól, hogy e téren úgynevezett "szabad" versenyt enged: nem a kommunizmust és nem a kapitalizmust, hanem a vadkapitalizmust sürgeti. A lényegi hasonlóság magyarázza azt, hogy szocialistáink és liberálisaink egységes frontban lépnek fel a zsidó-keresztény hagyományban gyökerező polgári értékeket védelmező nemzeti oldallal szemben. Ezt az okialt nem az érdek, hanem a hivatás inspirálja, mert ahogy el is várható, nem birtokolni, hanem érteni és értelmezni akarja azt, amit tud. így számára a tudás nem hatalom, hanem csak a szellem által (az Igazság, a Jóság és a Szépség által) megvilágítandó, vagyis megértett és értékelt anyaghalmaz. Nem nehéz belátni, min alapszik szocialistáinknak a tömegek körében élvezett népszerűsége. A diktatúra idején létrejött, a polgárosodás folyamatába nem, vagy csak külsődlegesen bevont tömegek könnyen megUinulhatónak és alkalmazhatónak találják a nekik kínált ideológiát. Ez viszont hízeleg önérzetüknek, és emiatt, bár látják, hogy az ezt az ideológiát képviselő hatalom soha nem teljesíti azokat az ígéreteket, amelyekkel őket manipulálja, újra és újra hajlandók mellé állni. Azokban a régiókban, ahol a kultúrában 5