Szabadság/harcosok [antikvár]

Békés Márton ELŐSZÓ A XX. század a világháborúk évszázada volt: az első világháború véget vetett a XIX. századnak s húsz évvel lezárása után a második világháború folytatta az elsőt. Miután Európa már 1917-től két, a kontinenstől idegen univerzalizmus - a wilsonizmus és a leninizmus - közé szorult, 1945 után ezen eszmék harca a terek küzdelmévé is vált. Míg a jaltai egyezményt az Egyesült Államok vezetése véglegesnek, addig a szovjetek alkuképes álláspontnak tartották, és az elkövetkező évtizedekben a világ számos pontján támadták meg a kialakult status quot. 1945 és 1948 között leigázták Közép-Európát, polgárháborút robbantottak ki Görögországban, és megpróbálták befolyásuk alá vonni Iránt. A Baltikumtól a Balkánig - hidegháborús kifejezéssel élve - „szateüizálták" vagy „finnlandizálták" az országokat. A vasfüggöny felhúzásától a berlini fal leomlásáig tartó hidegháborút annak ellenére sem szokás a XX. század harmadik világháborújának nevezni, hogy tagadhatatlanul az volt. Két katonai tömb nézett szembe egymással, és ha közvetlenül nem is vívtak csatákat, a két birodalom perifériáján intenzív konfliktusok zajlottak. Afrikában többnyire helyetteseik bevetésével harcoltak; Koreában, Vietnamban és Közép-Amerikában a hivatalosan is jelenlévő Egyesült Államok szovjet csatlósokkal nézett szembe; az Afganisztánba bevonuló Vörös Hadsereggel gerillaháborút vívó mudzsahedeket pedig Amerika támogatta. Az 1950 és 1953 között zajló koreai háborúban több mint 36 ezer amerikai katona esett el, a dél-koreaiak vesztesége 138 ezer, az északiaké 350 ezer volt. Kína 152 ezer embert vesztett. Az összesen húsz évig, 1955-től egészen 1975-ig elhúzódó vietnami háború amerikai vesztesége 58 ezer fő volt, délen 313 ezren, északon több mint egymillióan vesztek oda. 1979 és 1989 között, abban az évtizedben, amikor megszállták Afganisztánt, a Szovjetunió