Széchenyi eszmevilága [antikvár]

Részlet: SZÉCHENYI ÉS A KÖZMŰVELŐDÉS. Irta Beezeviczy Albert. Széchenyit egész politikai hitvallása és rendszere a közművelődés fontosságának és szükségességének fölismerésére és méltatására utalta. Aki - mint ő - már fiatalkori utazásakor barátjával, Wesselényivel együtt «pirult hazánk hátramaradt, olyannyira elaljasodott léte fölött s . . . kimondhatatlan vágyat érzett habár csak egy mákszemnyivel járulhatni ahhoz, hogy . . . mi magyarok ne legyünk a civilizációnak egyedüli száműzöttjei. . . hanem . . . díszteljesen álljunk a civilizált nemzetek fénykörében)); aki - mint ő - oly erősen hitt a még «fiatal» magyar nemzet «egykori nagy kifejthetőségében», sőt abban is, hogy az egész emberiség jövő nagyságának még nagyon alacsony lépcsőjén áll (Stádium) ; aki, mint ő, úgy vélekedett, hogy a nemzetek küzdelmében és versenyében ma már nem mint hajdan «a bátor s az erős a hős . . . hanem egyedül az okos, tanultabb és jobb számoló a sikeres bajnok» s hogy ezért nemzetünk is «más fegyvertárból kénytelen megszerezni a mai időkben védelmi és győzelmi szereit, mint azelőtt)) (Garat) ; aki, mint ő, a «közértelmesség»-ben látta minden jónak, minden haladásnak és hatalomnak alapját s a tudatlanságnál nagyobb és fertelmesebb rabságot nem ismert és ezért az anyagi fejlődést is, mint egész jövendőnket szellemi alapra akarta helyezni (Világ, Stadium, Kelet Népe), annak kívánnia minden eszközzel való előmozdítását.