Szent Imre, a liliomos herceg [antikvár]

Bevezetés Minden korra jellemző, hogy megformál, megtestesít bizonyos embertípust, emberideált. Voltak korok, melyeknek emberképük lényegi jellemzőjük, „jelvényük" lett, máskor ez az eszményítő szándék szellemi áramlatok önkorén belül maradt. De így is, úgy is létezett: akár az élet mindennapjaiban, akár az emberi gondolat lehetséges útjain, látóhatárán létezett - és hatott. A clunyi kolostor szellemi kisugárzása formálta nem kis mértékben Szent István királyunk lelki és uralkodói portréját, a Karoling-királytípus talán utolsó képviselőjét testesítve meg benne. A lovagi kor szellemiségére, eszméire a magyar középkor több jeles uralkodója is bizonyság, elég itt utalni a „haza bajnoka"-ként, „keresztény lovagoknak oszlopaiként, „Szűz Mária választott vitéze"-ként nevezett Lászlóra éppúgy, mint az őt szentté avató és példaképének tekintő III. Bélára, az „elegantissimus rex"-re; a lovagkirály első számú honi szimbóluma pedig az az Anjou-házból származó Nagy Lajos lett, aki az ebbéli magyarországi hagyományokat oly szerencsésen -és tudatosan! - egyesítette a lovagi eszme nyugat-európai mintáival. A következő évszázad Magyarországát pedig már Európa új szellemi áramlata, a reneszánsz, a humanista kultúra- és embereszmény formálta, s ha mindez nem is jutott el (le) a társadalom mindegyik rétegébe, a honi kultúrának új, erőteljes jelleget adott, nem kis mértékben egy újabb nagy hatású uralkodó, Matthias rex révén és személyében. A későbbi korok új és új emberideáljai továbbra is többnyire a kort meghatározó szellemi áramlatokkal egyazon időben, együtt változtak. Ez a reformáció évszázadára éppúgy igaz, miként a barokk kor vallási megújhodásának századaira, a felvilágosodás merőben új, de még a reneszánsztól örökölt embereszményére is, eljutva ez áramlat különféle árnyalatain át egészen a XIX. századra diadalmaskodó romantikáig. E kötet célja teljes eszmetörténeti áttekintésnél jóval szűkebb, bár annyiban nagyon is rímel reá, amennyiben e „szellemi szivárvány" egyik határozott színét-tónusát kiragadva azt járja körül, térképezi föl. És noha mindez a magyar kultúrhagyo-