Tanulmányok Karácsonyi Béla hetvenedik születésnapjára [antikvár]

Lectori salutem! Dicséretes hagyomány a tudomány világában, hogy jeles művelőit születésüknek — többnyire tiszteletre méltóan magas és kerek számú — évfordulóin a pályájukhoz kortársként, tanítványként vagy munkatársként kapcsolódók tanulmánykötettel tisztelik meg. E hagyomány szellemében ajánlják jelen kötetet szerzői Karácsonyi Bélának, a tanárnak, pályatársnak és munkatársnak. Elsősorban a TANÁRnak. A fogalom klasszikus tartalma megtestesítőjének. Karácsonyi Béla 70 évvel ezelőtt, 1919. november 1-én, Budapesten született, értelmiségi családból. Középiskolai tanulmányait a már-már legendás hírű fasori evangélikus gimnáziumban folytatta, s fejezte be 1937-ben jeles érettségivel. A már gyermekkorában minden másnál jobban kedvelt történelem iránti szeretet mellett biztos felkészültséggel, komoly alapismeretekkel iratkozhatott be a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára. 1942-ben kapja kézhez történelem-latin szakos tanári diplomáját s indul el - a korban eléggé szokványos módon - a tanár és tudós anyagiakat nélkülöző útján: díjtalan könyvtáros és gyakornok lesz a Klasszika-Filológiai Intézetben, majd nemsokára tanársegéd. Mivel fizetett álláshoz nem jut, szakmát tanul, a vas- és fémesztergályos szakmát s ez egy köznapibb világgal kapcsolja össze szorosabban. Belép a Vasas Szakszervezetbe, tagja lesz a Szociáldemokrata Pártnak, majd 1945-ben a MKF-nak, s az 1945-ös választásokon az utóbbi képviselőjelöltjeként indul. 1945 mozgalmas időszak kezdetét jelenti az ő saját életében is, az elkövetkező öt év tevékenységben, a munka és a feladatok sokszínűségében egyaránt kiemelkedő. Középiskolai tanár lesz a budapesti Zrínyi Miklós Gimnáziumban, emellett tanít szakérettségis tanfolyamon és három nagyüzemi dolgozók iskolájában. Órákat ad a budapesti egyetemen és a pedagógiai főiskolán. A gimnáziumból rövidesen a Keleteurópai Tudományos Intézethez helyezik át, s mikor ennek Történettudományi Intézetté való átszervezése megtörténik, a magyar történeti osztály vezetője lesz. Mindezzel egyidőben tanszékvezető főiskolai tanárként a budapesti pedagógiai főiskola történeti tanszékének munkáját is irányítja. Tudományos munkája publikációkban is igen gazdag ez időszakban, ekkor készíti el általános és középiskolai tan-köny\'ét (Történelem a VIII. osztály számára. Áltálános iskolai tanköny\'; Történelem az általános iskolák Vll. osztálya számára; Magyarország története a honfoglalástól 1526-ig. Ideiglenes középiskolai tankönyv), ír jegyzeteket (Magyar és egyetemes történeti előadások), és számos dolgozata ekkor készül el. Ebben az időszakban kapja mindmáig legmagasabb elismerését, 1949. március 15-én Kossuth-díjjal tüntetik ki.