Társadalmak, háborúk, hadtudomány(ok) [antikvár]

BEVEZETŐ Az említett fosjalniak — társndaloni. háboi ú. liadludonián\' — között oKan ősi és szilárd kapcsolat létezik, mely az emberiség történelme fol_\amán hol erősebben. hol árnNaltabban. de mind\égig kimutatható es n>oinon követhető. Miközben az is jól látható, hogy egymásra hatásuk is vitathatatlan. így azután természetes, hogy a társadalmi (történelmi) változásokkal párhuzamosan időről időre felmerült más tudományokkal egxürt a hadludomán>- megújításának, újragondolásának, illetxe pontosítások szükségessége is. E fekidatra minden korban megvoltak azok a kiemelkedő katonai teoretikusok, akik megkísérelték összhangba hozni a társadalmi fejlődés diktálta, újabb és újabb igén\eket a hadtudomány fejlődésével. . Néhány utalás ennek bemutatására Már az i. e. 4. században (Indiában) megfogalmazták a háború és a hadtudomány legfontosabb kérdéseit és összefüggéseit. Kínában például az i. e. 4—3. században a hadtudomány alap\'ető feladatának azt határozták meg. hogy dolgozza ki az ütőképes hadsereg létrehozásának és a hegemóniát teremtő háborúk elméletét (igen. az állam, a politika igén\eit fogalmazza meg a hadtudomány számára, s ez íg>- működik napjainkban is). Mindezt annak figyelembevételével tették, hogy a háború, amely az ország legnagyobb vállalkozása, az élet \agy halál alapja, a megmaradás vagy a pusztulás útja. amit mindenképp tanulmányozni kell'; vagy Vegetius. aki az 5. század elején, tekintettel a kor követelményeire, kidolgozta .4 hadm-domdny foglaíaia című müvét, melyben olyan megállapításokat találunk, mint: „a spártaiak elsőként írták meg a csaták művészetét, összeg)•íljl^•e az eseményekből és ütközetekből szerzett tapasztalatokat, hogy a hadtudományt a jövőben alkalmazható tudományként elsajátítható ismeretanyagokként általánosítsák", N'agy: „aki kedvező eredményt óhajt (háborúban), az a tudománnyal harcoljon és ne bízza magát az esetlegességekre", vagy: „ki vonhatná kétségbe. hogy a hadmíh-észet (hadtudomány) minden másnál jelentősebb, hiszen rajta keresztül tartjuk fenn a szabadságunkat".' Meg kell említenünk Maurikoszt (539—602), aki a középkor kezdetén az elsők közön vetette fel a hadtudomány megújításának szükségességét (gondoljunk a feudalizmus kialakulására, illetve megszilárdulására, mint a hadtudomány fejlődésével kapcsolatos igények megalapozására). A hadtudomány cíniiíí munkájában így ír: „mivel a hadtudomány rendszerét nnír régóta elhanyagolták, és az teljesen fele- ' A hadművészet ókori klasszikusai. Zrínyi Kiadó. Budapest. 1963. 204—205. oídál " A hadművészet ókori klasszikusai. Zrínyi Kiadó. Budapest. 1963. 797v 816. oldal