Translatio Librorum [antikvár]

lLOSZO A történelemről, az emlékezetről és az együttműködésről „Az egész világ egyetemes kötelessége kell legyen, hogy az egyes népek kultúráját megőrizze és továbbfejlessze" Dmitrij Lihacsov A jelen kötet kiadásának gondolata akkor merült fel először, amikor az orosz Állami Duma viharos és végtelen vitákat folytatott az ún. „sárospataki könyvek" visszaadásáról előterjesztett szövetségi törvény kapcsán. A törvény elfogadásának folyamata több mint 10 hónapig tartott, s mindeközben senki sem lehetett bizonyos abban, hgoy a könyvek visszatérhetnek történelmi otthonukba. Az Oroszországi Föderáció Kormányának kezdeményezésére 2005. május 4-én előterjesztett tőrvénytervezetet -a különböző állami szinteken történt egyeztetések után - az Állami Duma három olvasatban tárgyalta, majd 2006. január 20-án megszavazta. Néhány nappal később, január 26-án igent mondott rá az orosz parlament felsőháza, a Szövetségi Gyűlés is, majd pedig, február 2-án, alig egy hónappal magyarországi látogatása előtt, V.V. Putyin elnök is aláírta a régóta várt 64-es szövetségi törvényt. Igy került pont a több mint félévszados történet végére; így zárult le a Sárospataki Református Kollégium könyvtárából származó 146 könyv hosszú vándorlásának krónikája. „Történelmi jelentőségű esemény tanúi vagyunk" - jelenthette ki minden túlzás nélkül Vass Lajos, a magyar-orosz restitúciós bizottság akkori magyar társelnöke, amikor a budapesti repülőtéren elsőként bontotta ki a könyvesládákat, melyekbe Székely Árpád nagykövet Nyizsnyij Novgorod-ban személyesen csomagolta a felbecsülhetetlen értékű könyveket. Amikor 2006. március 1-én lezajlott a könyvek visszaszolgáltatásának hivatalos és ünnepélyes ceremóniája a két ország kulturális és politikai )C 11 X ^s^