Vallási néprajz 6. [antikvár]

BeköszöntőA Református Teológiai Doktorok Kollégiuma Egyházi Néprajzi Szekciója tízéves munkájáról adott számot a Vallási Néprajz a szekció kétévenként megjelenő tanulmánykötete 5. száma, ahogy alcímében olvashattuk, jubileumi kötet"-e, 1991-ben. A szekció megszervezésében, működtetésében oroszlánrésze volt és van ma is Molnár Ambrusnak, aki saját néprajzi érdeklődésétől is vezettetve számos jó barát, segítőkész etnográfus támogatásával, a legjobb hazai és külföldi példákhoz igazodva voltaképpen megteremtette-újrateremtete a magyar református vallási néprajzi gyíijtést, kutatást, feldolgozást és publikálást. Molnár Ambrusnak sok nehézséggel kellett megküzdenie, mindenekelőtt azért, hogy a vallási néprajz fogalmát elfogadtassa elsősorban egyházán, a magyar református egyházon belül, lelkipásztortársai potenciális munkatársai között. Jóllehet az Egyházi Néprajzi Szekció a Református Teológiai Doktorok Kollégiuma, tehát a Magyar Református Egyház keretein belül alakult meg, vitathatatlanul református elkötelezettségű intézményként tevékenykedett, kezdettől fogva számított a nem református szakemberek közreműködésére is. Okumenizmusa még csak nem is úgynevezett protestáns ökumenizmus volt, hiszen kezdettől fogva nyitott volt a római és görög katolikusok, az unitáriusok, baptisták, adventisták, az úgynevezett szabad- vagy kisegyházakhoz tartozók számára (nemcsak személyekben, hanem tárgy-, témaválasztásban is). Jóleső érzésekkel kell szólnunk arról is, hogy ez az intézmény kezdeteitől fogva igényelte és elfogadta a vüágiak", az etnográfus szakemberek közreműködését is. Kezdeményező volt a szekció abban is, hogy érdeklődése az indulástól fogva erőteljesen a határainkon kívüli magyar vallási néprajz felé fordult: gyűjtőket aktivizált, biztatást és útmutatást adott a kezdeti lépések megtételéhez, tanácskozásokra, megbeszélésekre hívta meg a határainkon kívüli érdeklődőket, a vallási néprajzi gyűjtés-kutatás, feldolgozás és közreadás leendő munkásait.