Valóságos könyvtár - Könyvtári valóság [antikvár]

Valóságos könyvtár - könyvtári valóság. Könyvtár- és információtudományi tanulmányok 2016. Szerk. Kiszí Péter, Boda Gáborné Köntös Nelli. Budapest, ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet. 2017. 7-9. ELŐSZÓ könyvtár csendes ü^em, miután létreho^k, alig hallana hangát, általában figelmünkön is kívül esik. A ves^ly árnyéka eleddig ritkán vetült rá. Am a könyvtár nem egy külön világ. Kontaktus inté^ényként számos hatás érte, módosult arculata, Junkdókés^te. Békés átalakulásai után most gyűjtögető életmódjáról át kell térnie a halás^^atra, vadászatra"' — Vörös Klára gondolatai akár az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézete, valamint Könyvtártudományi Doktori Programja által 2015. november 23-24. között „Valóságos könyvtár - könyvtári valóság 11." címmel rendezett konferencia,^ Uletve az ott elhangzott előadásokat válogatva felvonultató jelen lektorált tanulmánykötet mottójául is szolgálhatoak. A mai könyvtár nem csak a könyvek tára. A dokumentumok mellett az emberi tényező éppen olyan fontos. A könyvtár egyre inkább egy olyan dinamikus intézmény, amelynek épületébe szívesen megy be az ember, ahol jól érzi magát, ahol beszélgetésre, találkozásra nyílik lehetősége. A könyvtár ún. harmadik hely - a családi fészek és a munkahely után. A multifunkciós könyvtári világban - küldetésénél fogva, a kulturális örökség megőrzésével párhuzamosan - középpontban áU ugyan a dokumentum, de már nem a hordozó az elsődleges, hanem az információ. Kétség kívül a tartalom az, ami elsősorban számít, de szociális szerepük és közösségi térként való működésük is nélkü-lözheteden, ahogy a fenntartásukhoz szükséges források megteremtése is. A könyvtárral minden társadalmi réteg találkozik, mindenki használó: van, aki a városi könyvtár, van, aki az országos szakkönyvtár, van, aki a felsőoktatási könyvtár, van, aki a gimnáziumi-iskolái könyvtár, van, aki pedig a nemzeti könyvtár falai között fordul meg. A „falakat" persze idézőjelben keU érteni, s nem csak a strandkönyvtárak vagy a dzsunkakönyvtárak esetében Miért is? Gyakran éri kritika a könyvtárakat a helyben használók csökkenése miatt. De mi a helyzet a távhasználattal? Aki otthonról vagy a villamoson, távokól veszi igénybe a szolgáltatásokat, de az is lehet, hogy csak egyszerűen böngészi a honlapot, esedeg rekordokat tölt le a teljes szövegű adatbázisból, ő nem könyvtárhasználó? Ezeket a feltételeket nem a könyvtárak és a könyvtárosok teremtik meg? A mai használat nem egyértelműen jelenti a fizikai falak közötti megjelenést, a fejlett információtechnológiai eszközök világában ugyanis a mobilitás határtalan. Elsődlegessé vált a használó kényelme, de a színvonalában vitatott források tömkelegét nézve egyre inkább nélkülözheteden a könyvtáros támogató szerepe. Nem beszélve arról, hogy felgyorsult világunkban csak annyit, csak azt, csak olyan formában szeretnek használóink olvasni, amire éppen szükségük van. Se többet, se kevesebbet A könyvtár tehát — közvedenül vagy közvetve - mindenkihez elér, a falusi gazdálkodótól kezdve a városi szakközépiskolásig, vagy a budapesti nyugdíjastól az agysebészig. A könyvtári rendszer Magyarország legnagyobb és leglátogatottabb, minden magyar állampolgár számára ingyenesen hozzáférhető kulturális intézményrendszere. Nem véletlenül fogalmaz úgy a törvény, hogy a könyvtár „mindenki által használható és meg-