Varia ethnographica et folkloristica [antikvár]

Ujváry Zoltán professzor úr, mindannyiónk Zoli bácsija 65 éves.Ismét egy kerek évforduló, amely alkalmat ad arra, hogy tanítványai, tisztelői megköszönjék neki mindazt, amit tőle kaptunk. Sokrétű adomány ez, de mindenik rétegét az emberség, az emberi közelség jellemzi, s hisszük, ez a legfontosabb. Tarsolya egyes rekeszeiben vari, aki azt raktározza el vele kapcsolatban, hogy jól felvértezetten elindította a tudományos kutatói pályán. Van, aki első munkája, könyve kiadását köszönheti neki. Van, aki azt, hogy - mert másutt mellőzték - itt lelt támaszt, kiadási lehetőséget. Van, aki a jó hangulatú összejövetelekre réved vissza, azokra, ahol egyenrangú félként lehetett hallgató és tanár egyazon közösség tagja. Van, aki már végzett, komoly kutatóként kapott támogatást, hogy átlendüljön nehéz helyzeteken másokkal vívott küzdelmében. Van, aki csak a megértő barátra, a mindig készséges és őszinte hangú beszélgetőre gondol, ha az Ujváry vagy a Zoli bácsi nevet hallja.A folklorista Ujváry Zoltán professzor úr előtt születése napján apró, többségében folklór jellegű, adatközlő írásokkal tisztelegnek Jász-Nagykun-Szolnok megyei tanítványai és a Tanszék munkatársai. Jóllehet 5 ezt a múzeum is teszi kevés folklorista akad a szerzők között, mégis bizonyítani szeretnénk kisded kötetünkkel, hogy tanítónk tanítását megértettük, s nem feledtük. A lényeges, fontos folklór adatokra mindenikünk felfigyelt, elraktározta, közreadja még akkor is, ha nem ez a művelt és szorosan vett szakterülete. A folklór értékeire nyitott szem, a fontos dolgok felismerése neki köszönhető.Nem tanulmányt, hanem gesztusértékű, de hozzá méltó köszöntő kötetet szeretnénk átadni egyetlen példányban. Reméljük, hogy majd elérve a századik évet, e kötetet lapozgatva visszaemlékezik ránk, talán nem méltatlan tanítványaira.Szolnok, 1991. január 21.