Varietas Historiae [antikvár]

Részlet a könyvből: Arady Lajos: Jugoszlávia és a Szovjetunió - hasonlóságok és tendenciák Térségünkben, Kelet-Közép-Európában és az egykori „szocialista világrendszer" vezető hatalmán, a Szovjetunión belül korábban elképzelhetetlen változások zajlanak. A több mint hetven vagy negyven éven át hatalmi szóval hirdetett világmegváltó eszmékről kiderült, hogy zsákutcába vezetnek, és országainkat mélyebb szakadék választja el a világ fejlett ipari társadalmaitól, mint 1917-ben vagy 1947-ben. A közösségi értékekbe vetett hit megrendült. A mindenhatóság és állandóság látszatát keltő pártállamok belülről omlottak össze: a „létező szocializmusáról - legyen az bármilyen irányzatú - kiderült, hogy sem az ideológiában, sem a kultúrában nem tudott időtállót alkotni, vonzó életformát, magasabb életszínvonalat teremteni: sok esetben természetromboló és megújulásra képtelen gazdaságpolitikája pedig minden országot csődbe vitt, bármilyen magas szintről indult (Csehszlovákia), vagy bármilyen gazdag természeti erőforrásokkal rendelkezett (Szovjetunió, Románia). A szovjet hatalmi nyomás felengedésével mind a birodalmon belül, mind a peremállamokban - befolyási övezetében, függetlenül attól, állomásoznak-e ott csapataik vagy nem - az elfojtott cs (Lenin szellemében) megoldottnak nyilvánított nemzeti kisebbségi problémák, a gazdasági bajok (ellátási nehézségek, infláció, munkanélküliség) miatt sokszoros erőkkel törnek a felszínre. Ma rosszabb a helyzet, mint 1918-19 óta bármikor: térségünk az Adriától a Finn- öbölig és a Kaszpi-tóig válságövezetté vált, ahol pogromok, sőt fegyveres összecsapások sem kizártak - ez a szovjet és a nyugati szakértők egybehangzó véleménye. Mindezek fokozottan időszerűvé teszik vállalkozásunkat: a Szovjetunió és Jugoszlávia fejlődésének és várható viszonyainak egybevetését. Megítélésünk szerint a hasonlóságok és analógiák számosabbak és meghatározóbbak, mint az eltérések, s ezek számbavétele hazánk és a térség többi országa számára is sokatmondó lehet. Közismert a szláv származás és - a többséget alkotó népeknél - a keleti kereszténység, a bizánci hagyomány meghatározó szerepe, amely nemcsak az emberek mentalitásában, hanem a társadalmi életben és a politikai hatalomgyakorlásban is megnyilvánul. A hatalom mindenhatósága és a demokratikus, kis közösségeken alapuló önkormányzati hagyományok hiánya között kölcsönös összefüggés van.