Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A különc élete és halála
Tudom, hogy a címszó a nyelvújítás megbélyegzett szavai közül való. Akár a futonc és az áponc. Viszont a kegyenc Teleki László révén bevonult az irodalomtörténetbe, a fegyenc pedig a törvénytáron keresztül vonul be a fegyházba. E törvényesített elődök fedezete alatt sorakoztatom fel különceimet. Kénytelen vagyok a mesterségesen gyártott szót használni, mert ez közelíti meg legjobban az „excentrikus", vagyis a rendes társadalmi élet középpontjából kizökkent ember fogalmát. Tóth Béla „különös emberek" címmel ír róluk, de az ő megjelölése nem elég erőteljes mostani mondanivalóim számára.
Volna még a „bogaras ember". Tolnai Vilmos szerint ez a népi szó olyan emberre vonatkozik: „aki különben egész rendes eszű, csak egy bizonyos tekintetben ragaszkodik valamely ötletéhez, gondolatához vagy szokásához s ebben nem alkuszik meg."
Ime, a népi észjárás milyen pontosan meghúzta a határvonalat a különc és a bogaras, rigolyás ember között. A valódi különcöt több-kevesebb értelmi fogyatékosság jellemzi, - míg akinek csak valami bogara van, ettől még teljesen épeszű lehet. Néha a legnagyobb lángész is szorít helyet a fejében holmi ártatlan bogárnak. (Csak azt ne higyje akármelyik bogaras ember, hogy ő most már lángésszé lépett elő.)