Voces Paginarum [antikvár]

MAGYAR ÓKORTUDOMÁNY A HUSZADIK SZÁZADBANSzilágyi János GyörgyA névelő elhagyása a cím elején a kötet célkitűzését jelzi. Tárgya a válogatás szándéka szerint nem a magyar ókortudomány múlt századi történetének bemutatása - ha így volna, az írott lapokon megőrzött szavakon kívül sok egyébre is ki kellene térni benne, mint például az ókori drámák színi előadásaira, az ókori tárgyakból rendezett kiállításokra vagy az antik művek magyar fordításaival kapcsolatos kérdésekre. A közölt tanulmányok sora legföljebb forrása lehet a huszadik századi magyar ókortudomány történetét bemutató munkának, egy a sok közül. Alapvető rendeltetésük más: annak illusztrálása, mit érdemes követendő hagyományként számon tartani a mögöttünk lévő század hazai ókorkutatásából, vagyis hagyománytudatosítás és ha szükséges (márpedig az), hagyományteremtés.A magyar ókortudomány születésével egyidős a kérdés, amely a tudományszak két hazai alapító hérószát, Hóman Ottót és Ábel Jenőt szembeállította egymással, ha csak egy rövid időre is: érdemes-e magyar nyelven művelni ezt a tudományszakot, amelynek hazai előzményei szinte nem voltak és érdemleges hazai visszhangjára is kevés remény volt (hangsúlyozni kell itt, hogy a vita tárgya csak a tudományos kutatás volt, az ismeretterjesztés szükségességét senki nem vonta kétségbe). Hóman máig érvényes döntő szempontot fogalmazott meg, mikor 1877-ben így írt: amely nemzet nem emancipálja magát tudományos irodalom tekintetében a külföld alól, az annak szellemi rabszolgája marad". Itt azonban még elsősorban a közlés nyelvéről volt szó, nem tartalmáról, amiben a 19. század utolsó negyedének magyar ókorkutatói még szinte természetszerűleg kívülről, főleg a német tudomány által kijelölt feladatokon dolgoztak, kívülről átvett módszerekkel. Héróikus érdemeik elismerése mellett ezért kerültek kívül e kötet keretein.Korábbi, Hómannal szemben védett álláspontját néhány év múlva Ábel is nevetséges eszmének" nevezte. A mélyebb, talán túlzás nélkül egzisztenciális mélységűnek tekinthető kérdés azonban nem soklcal ezután már mindkét szembeálló oldal szempontjainak pontos megfogalmazásával felmerült. Az egyik oldalon a magyar célú ókortudomány fogalma állt: az akkor még szinte kizárólag a görög és latin tanulmányokat magáénak valló teológián kívüli kutatás hazai célkitűzéseként a valamilyen for-