Zenetudományi dolgozatok 2003 I-II. [antikvár]

ll' líA népzene- és néptánckutatás intézményei a Magyar TYidományos Akadémián -az MTA Népzenekutató Csoport ötven éveA Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportját a Minisztertanács 2.050/17/1953. számú határozatában foglalt felhatalmazás alapján az Akadémia főtitkára 1953. október 15-én kelt 523. számú utasításával alapította meg. Ez a tudománypolitikai kezdeményezés valójában egy az MTA székházában akkor már két évtizede folyamatosan működő, az akadémiai és az állami költségvetés által támogatott népzenetudományi kutatóműhely számára biztosította az intézményi kereteket. A magyar népzene egyetemes gyűjteményének kiadását a Magyar Tudományos Akadémia már az 1930-as évek közepén felvette nagy vállalkozásai közé. Megvalósítására népzenei albizottságot hozott létre, mely felkérte Bartók Bélát és Kodály Zoltánt, hogy folytassanak további népzenegyűjtéseket, alakítsák ki a dallamok közreadásának zenei rendjét, és irányítsák az Akadémia által a Vigyázó-hagya-*.'iték jövedelméből foglalkoztatott segéderőket. A Vallás- és Közoktatási Minisztérium azzal4támogatta a népzenei kiadvány ügyét, hogy felmentette Bartókot zeneakadémiai zongorata-f^ nári kötelezettségei alól, és teljes fizetéssel a Tudományos Akadémiára rendelte ki munka-j!-végzésre. Hét évig az akadémiai székháznak az ott álló asztal alakjáról elnevezett ún. pat-kós-szobája volt Bartók és a rendezésben részt vevő megbízottak munkahelye. 1940-ben Bartók Amerikába utazott, távozása után a munkálatokat Kodály vezette.| i ,A 2. világháború után a Magyar Tudományos Akadémia elvesztette vagyonát, kiad-,ványok támogatására nem vállalkozhatott. Szomjas-Schiffert György kezdeményezése nyomán a Vallás- és Közoktatási Minisztérium, majd jogutódja, a Népművelési Minisztérium 1946 őszétől folyamatos pénzügyi támogatásban részesítette a Nagy magyar népdalgyűjtemény" (végleges címén: A Magyar Népzene Tára) előkészítő és kiadói munkálatait, fizette eleinte egy, majd több munkatárs foglalkoztatását, valamint a kottarajzolás, a papír és a nyomtatás költségeit. Az elsö és második kötet megjelenésének éveiben (1951,1953) a kiadványszerkesztő csoport Kodálynak évente személyesen kiutalt minisztériumi támogatással működött az Akadémia épületében. Kodály kezdeményezésére az 1953-as év elején az MTA de faoto átvette mind A Magyar Népzene Tára (Corpus Musicae Popularis Hunga-ricae) szerkesztésének feladatát, mind az e céha biztosított keretet. Az intézményszervezési folyamat az alapító okirat kiadásával ért végpontjához.A Népzenekutató Csoport legnagyobb feladata volt és maradt a magyar népzenekincs közlési rendjének kialakítása és az egyes kötetek meg)elentetése. Kodály és mtinkatársai döntése nyomán a közreadás nem a Bartók által kidolgozott ún. Bartók-rend alapján indult meg; ennek kiadását csak 1981 -ben, Bartók születésének centenáriuma alkalmával indította el az MTA Zenetudományi Intézet Bartók Archívuma. A Magyar Népzene Tára első sorozatában a szerkesztőség tagjai (Kerényi György, Kiss Lajos, Járdányi Pál, Rajeczky Benjámin) néprajzi funkciók szerinti csoportosításban adták közre a dallamokat: Gyermekjátékok, Jeles napok. Lakodalmasok, Párosítók, Siratók. Az alkalomhoz nem kötött népdalok zeneileg rendezett közreadásának alapjául szolgáló új rendet a Kodályt követő népzenekutatás egyik meghatározó egyénisége. Járdányi Pál dolgozta ki 1958 és 1965 között: a Bar-tók- és Kodály-rend lezárása után ő alakította ki a magyar népzene kéziratos lejegyzéseinek harmadik zeneileg rendezett gyűjteményét. Az alkalomhoz nem kötött dalok közreadásaZenetudományi dolgozatok 2003, 3-10 MTA Zenetudományi Intézet, Budapest