Bolyongások a mandsur népek között [antikvár]

Az 1903. év telét Tokióba értem meg. Karácsony napjára levelet kaptam itthonról. Boldogult Szily Kálmán őméltósága írta. Az állott ebben, hogy igyekezzem japáni tanulmányaim elvégzésével, s a levél vétele után menjek át Vladivosztokba, ott gyakoroljam be magamat az orosz nyelvbe tavaszig, mert öt évre biztosítva van részemre a megélhetésemhez szükséges összeg, s így elvégezhetem a reám várakozó feladatot. Ez a feladat volt az én ifjúkori álmaim megvalósulása, mert azt rótta reám, hogy keletről nyugatnak tartva végigjárjam az összes turáni népeket, s muzeálisan és nyelvileg felgyűjtsem őket. Az orosz-japán háború beleszólott, s én kénytelen voltam Indiákon keresztül hazatérni. A háború után kirobbant az orosz forradalom, s csak 1908-ra jöttek annyira rendbe Oroszország belső viszonyai, hogy az odavaló utazásra engedélyt lehetett kérni és kapni. Jelen kötetként az ősi természeti viszonyok között megmaradt turáni népek egyikével, a mandsu-tunguzok csoportjával foglalkozik. Ezek egyik törzse, a mandsuk, hatalmas államot alapítva meghódítják a kínai birodalmat, s uralkodójukat annak trónjára ültetve napjainkig urai voltak a négy és félszáz milliós kínai népnek.