A bölcs mosoly [antikvár]

Személyes tanúságtétel ez a könyv, gondolatról és életről szerzett tapasztalásom tanúságtétele. Nem szándékozik tárgyilagos lenni és nem támaszt igényt arra, hogy örök igazságokat állapítson meg. Ami igaz, igaz; filozófiában meglehetősen lenézem a tárgyilagosságra támasztott igényeket; a szempont a fődolog. Szerettem volna könyvemet "Lírai filozófiának" címezni, a "lírai" szót abban az értelemben használva, hogy egészen személyes, egyéni szemléletet fejezek ki vele. De hát ez túlságosan szép cím lett volna s le kell mondanom róla, nehogy túlságos magasra tűzzem ki a célt és túlságos várakozásokat ébresszek az olvasóban - meg azért is, mert gondolkozásom legfőbb alkotórésze a földhözragadt próza; ezt a színvonalat könnyebb megtartani, mert természetesebb. Végtelenül szeretek a földön heverni, hozzátapadni a talajhoz, eggyé válni a gyepes hanttal. Lelkem kényelmesen és boldogan evickél a homokban. Némelykor, ha az ember megrészegedett ettől a földtől, oly könnyűnek érzi lelkét, hogy az égben képzeli magát. De vajában ritkán emelkedik hat lábnyira a föld színe fölé.