A király-koronázás [antikvár]

A KIRALY-KORONAZAS ELŐSZÓ Különös ez az írás, melyet az olvasó a kezébe tart. Még nincs száz év, hogy elhunyt Király János jogász, egyetemi tanár (1858-1929), mégis az ő nemzedékükkel ősi emlékezetünk szállt sírba. Magyarország öröksége elfelejtődött. Mintha nem is éltek volna őseink, történeti alkotmányunk, örök igazságunk elenyészett. Abban a korban élt, amikor még őseink az igazságért párbajoztak. A jogi tanulmányok elvégzése után ügyvéd és Pozsony város ügyésze lett, majd 1888-1896-ig hadbíró volt. Ezek után a budapesti jogi egyetemen egyetemes és hazai jogtörténet tanáraként tevékenykedett. Aki nem ismeri Magyarország történelmét, történeti alkotmányát az erősen csodálkozhat azon, hogy egy jogász miért írt tanulmányt a koronázás szakrális kialakulásáról? A válasz pedig egyszerű a mi hagyományunkban a Szent Koronával történő beavatásnak nemcsak vallási ereje van, hanem jogkeletkeztető hatálya is. Maga a szertartás a nemzet és a király Isten által megerősített „eljegyzése". Hiszen a Szent Koronából ered az összes jogforrása, a hatalom teljességét jelentette eleink számára (iurisdicto, vei ditio Sacrae Regni Coronae). Őseink szívében szentként tisztelt volt a királyságunk is. Ez egy igazi Archiregnumként létezett. Mert volt egyszer egy királyság, amelynek közepén az Isten lakott. Jelenléte annyira áthatotta az ott élő emberek szívét, hogy még a földjük megjelölésére is az Úr nevét használták. Úr, „uruszág", ország mondogatták királyságukról. Uradalmakról beszéltek, mint a rendezett élet