A kultúra kis krónikája [antikvár]

Előszó Célunk az a társadalini és állami életforma, melyben a szép szó, a meggyőzés, az emberi érdekek kölcsönös elismerése, megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül. Fellépésünkkel, írásainkkal, gondolatainkkal, értelmességre hivatkozó hitünkkel az emberi egység igényét próbáljuk ismét életre hívni, a réginél fejlettebb egységre tartó haladottabb igényt; a modern magamagát fegyelmező, rendbe foglaló szabadságot. (József Attila: Üzenet 1936.) Földiák András a kultúra munkásainak írt olyan tanulmányt, amelyben az embertermészet, ember-társadalom viszonyának változásaiban kívánta megmutatni az értékek kialakulásának, meghatározó rendszerré válásának folyamatát, értékváltások és értékválságok jelenségeinek elemzésével azt a dialektikát vázolta fel, amely hiánylényként világba vetett embert tudásai révén, csalódásai folyamatában fokozatosan önmaga és világa „magamagát fegyelmező, rendbe foglaló szabadság urává teszi." Az értékekről szóló dolgozat azt tekintette át, hogy miként jött létre a kultúra; „ az értékek által összekapcsolt és minősített objektivációk hatalmas rendszere. Az a 'második világ', amit az ember céltudatos tevékenysége során saját belsővilága és a valamikori „nyers" természet közé kiépített, fenntart és továbbfejleszt." Tudásszociológiai, filozófiai, vallástörténeti, művészettörténeti, tudomány- és technikatörténeti adatokkal, érvekkel vázolta fel a szerző azt a fokozatosan differenciálódó, demokratizálódó, szekularizálódó, individualizálódó civilizációs folyamatot, amelynek során a különböző társadalmi formációkban önmagát újratermelő egyén fokozatosan szakíthatja ki magát a közösségi tradíciók alól, a vallási kötöttségek alól, s elidegenítő árutermelés részfeladataiban teszi önmagát egzisztenciális vákuumtól szenvedőn árucikkek magányos rabjává. Dávid Riesman, Max Weber, Berger-Luckman, Kari Marx, Milton, Rousseau, Goethe, Schiller, Herder, Hegel, G. W. Alport, Cristopher Lasch, Kari Jaspers, Theodore Roszak, a magyar gondolkodók közül Vitányi Iván, Szabolcsi Bence, Erdei Ferenc, Varga Domokos, Vekerdi László, Szűcs Jenő, Márkus István, Németh Lajos, Jánossy Ferenc írásai alapján mutatta meg az emberi történelemben a fokozatosan bővülő tudás értékeit, civilizáló, dinamizáló lehetőségeit, a specializálódó ismeretrendszerek relativizáló hatásmechanizmusait, a kultúra humanizáló lehetőségeit és belső ellentmondásait. A nagyívű történeti áttekintés fontos célját a centrumjóléti államokhoz képest megkésett társadalmak olyan fejlesztésének szorgalmazásában látja a szerző, amelyben a kul-