A renaissance [antikvár]

A VI. kötet tartalma: az 1270-1500-ig terjedő világtörténeti események, legszomorúbb korszakát teszik a kersztyénségnek. Az egyház sülyedése megsemmisítette az egyház tekintélyét, minthogy pedig e kornak minden intézménye a tekintélyen, első sorban az egyház tekintélyén nyugodott, mikor ez megdőlt, romba dőltek az összes intézmények. A világtörténelem egy kora sem bizonyítja ily feltünően, hogy minden állam támasza és talpköve a tiszta erkölcs; de egyszersmind azt is, hogy a sülyedésben fogamzik meg az uj élet. Mindezt feltüntetni s magyarul először igazán megírni, nehéz feladat. Mert nehéz az igazságot megismerni és még nehezebb azt kimondani, arról tanulságot tenni. E kornak megismeréséhez a kath. hittudományban való jártasság is megkívántatik. Engem e kötet megírására 1903. évi julius 14-én kért föl a szerkesztőség és erre minden habozás nélkül vállalkoztam is, abban a tudatban, hogy a várakozásnak meg fogok felelni. Vállalkoztam, mert mikor látom az általános bomlást, az erkölcsi romokat, ezek alatt észreveszem az új élet megfogalmazását; a későbbi századok története meggyőz engem arról is, hogy nem kevesebb, hanem valóban ennyi sár, ennyi iszap volt képes megtermékenyíteni a talajt annyira, hogy belőle a leghatalmasabb, az ujkor szülessék.