A tudományos belgyógyászat Magyarországon a hazai szaklapok adatainak tükrében 1831 és 1910 között [antikvár]

SZERZŐI ELŐSZÓ A közel negyed századdal ezelőtt megírt — és most nyomtatásban megjelenő — disszertációm elkészítésének két foindítéka volt. Egyrészt elérkezettnek láttam az időt, hogy az akkor már több mint másfél évtizedes előmunkálatok után valami nagyobb volumenű, eredeti orvostörténeti produktumot hozzak létre. Másrészt az motivált, hogy a kórházorvosi tevékenységem során szerzett szakmai ismereteket a tudománytörténeti fejlődés távlatába helyezzem el. A modem hazai belgyógyászat kialakulásához vezető út bemutatását persze csak időbeli korlátozással vállalhattam. A feldolgozandó anyag roppant mennyiségére, valamint kutatási lehetőségeimre és energiáimra tekintettel meg kellett elégednem azzal, hogy vizsgálódásaim felső időhatárát az első világháborút megelőző években zárjam le. Ma már némi távolságtartással olvasom régi munkámat, melyet akkoriban anélkül készítettem el, hogy a tudomány-történetírás éppen aktuális trendjei befolyásoltak volna. Úgy ítélem meg, hogy dolgozatomat a mértéktartó pozitivista anyagbemutatás jellemzi. A korabeli szaksajtóból vett adatok tükrözik az akkor felvetődött problémákra történt friss reagálásokat: a különböző ehnéleti állásfoglalásokat, a diagnosztikai és terápiás megoldásokat. Ezt a feldolgozási módszert, tudomásom szerint, ebben a mélységben és terjedelemben a hazai klinikumtörténeti kutatásokban még nem alkalmazták. Ma is úgy vélem, hogy létjogosult a klinikai tudásunk és gyakorlatunk kibontakozása, a modem medicinához vezető útnak ilyen elemző és szintetizáló bemutatása. Mindez a specialitások és subspecialitások története iránt érdeklődő szakemberek számára igen tanulságos lehet. Ezért hálásan köszönöm a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár vezetőségének és külön Dr. Kapronczay Károly főigazgatónak, hogy vállalták e disszertáció publikálását. Budapest, a 2001. évben. Dr. Birtalan Győző