A zsidók egyetemes története V/I-II. [antikvár]

Bevezetés. zsidó törzs, állam nélküli állapota és szétszóratása ellenére is, megtartotta szerves egységét és abban a három évszázadban, mely Száádjától, az első középkori vallásfilozofustól Maimuniig, a nagy gondolatébresztőig terjed, a szellemi fejlődés és a tudományos és költői tevékenység oly magas fokára emelkedett, hogy szinte elfeledjük, hogy a középkorban vagyunk. Ezt a gazdag szellemi aratást fagyasztó hideg, szörnyű tél követte. Belső és külső események játszanak össze, hogy a zsidó történelmet megfosszák eddigi nagyszerűségétől és hogy a zsidó népre a szolgaság bélyegét nyomják. Egetverő magasságból a legmélyebb örvénybe sülyedt. A jelenkor gyermeke nem alkothat magának fogalmat azokról a szenvedésekről és megaláztatásokról, amelyeken ez a nép keresztülment, attól az időtől fogva, amikor a pápaság és félrevezetett nyája, a fejedelmek és népek, szégyenfoltot aggattak a hátára, hogy minden száj leköphesse és minden ököl reá sújthasson, addig az időpontig, amidőn a pyreneusi félszigetből kiűzték és azontúl is, egészen odáig, amig a népek szabadsághajnala Izraelre is rávirradt.