A zsidóság története [antikvár]

Egy nép története olyan, mint valami nagy családé; egyetlen tőből sarjad ki és terjed szét, mint a fa ágai és a gyermekekben, unokákban az idők folyamán egész nemzetségi családfává lombosodik; ezek a nemzetségek azután szinte észrevétlenül néppé alakulnak: családok ezreivé, majd millióivá. Így történt a zsidó néppel is, mely több mint háromezer éve él és eszmél a világon. Volt idő, mikor saját országában lakott és saját nyelvét beszélte, egyetlen nyelvet, az egész nép közös tulajdonát; volt idő, mikor szétszóródott az egész földön és különböző országokban különböző nyelveken szólalt meg. De minden időben összetartotta a közös származás és közös hagyomány tudata, mint valami, nemzedékek végtelen során átnyuló, családi emlékezés. Hogy e száz meg száz zsidó nemzedék különböző korokban és különböző országokban hogyan élt, - hogy az, amit zsidóságnak nevezünk, hogyan maradt fenn a mai napig: ezt kutatni és megvilágítani a zsidó történetírás feladata, A zsidóság történetét két nagy korszakra oszthatjuk: 1. a keleti korszakra, amikor a zsidó nép a Földközi-tenger ázsiai-afrikai partvidékén saját földjén, Palesztinában és a környező országokban: Egyiptomban és Babiloniában élt; ez a korszak több mint kétezer évnyi időszakot foglal magában s a palesztinai és babiloniai kultúrközpontok pusztulásáig terjed; 2. a nyugati korszakra, mely a zsidóság nagyrészének Európában való megtelepedéséről s az európai zsidó kultúrközpontok megalakulásától máig, tehát mintegy ezer évre terjed; ehhez csatlakozik a legújabb korban a nagy amerikai zsidó központok története is. Tárgyalásunkban ezt a felosztást fogjuk követni.