Az ember drámája [antikvár]

Részlet a könyvből:Az ember drámája.Bevezetés.Láttátok-e már a kakast, amikor a szemétdombon nagyot kukorit? Mintha azt mondaná, hogy íme. én vagyok a teremtés koronája, miattam van a szemétdomb, meg a kert, meg a kastély, még a Nap is miattam ragyog az égen!Mintha az embert hallanánk a természettudományok kifejlődése elölt! Egész léte, az emberiség létezésének egész időtartama egyetlen sóhajtás a Föld történetéhez képest s az egész Föld minden emberével, minden emberi alkotásával együtt egyetlen homokszem a Szahara végtelen tengerében!Ma a Földet 21 cm. átmérőjű kis kézi glóbusszal helyettesítjük, olyan földgömbbel, mint amilyeneket az iskolában szoktak használni, akkor a Földet valódi nagyságához képest 60 milliószor lekisebbítettük. Álljunk föl ezzel a gömbbel az Andrássy-út belső végéhez, oda, ahol a Vilmos császár-úton a közlekedőrendőr áll. Akkor az Andrássy-út külső végére kell képzelnünk a Napot, éppen a millenáris-emlék helyére. Mert az Andrássy-üt 2,5 km. hosszú s ennek 60 milliószorosa 150,000.000 kilométer, éppen a Föld és Nap valódi távolságát adja ki. A Nap azonban ebben a mértékben óriási gömb volna, t. i. 23 méter átmérőjű, tehát olyan magas, mint az a háromemeletes ház az Andrássy-út külső végén! Mert a Nap átmérője 1,390.000 kilométer!