Az emberi faj rejtélyes eredete [antikvár]

Az emberi őstörténet nem olyan terület, ahol dogmatikusnak kellene lennünk Néhány évvel ezelőtt a „Mitokondriális Éva" elnevezésű hipotézist hozták nyilvánosságra, úgyszólván megfellebezhetetlen tényként (eszerint minden ember őse egy 200 000 évvel ezelőtt élt nő lenne); mostanra már ez az elképzelés a feledés homályába merült. Csupán néhány nappal e sorok papírra vetése előtt, újságcikkek jelentették, hogy egy Jáván talált, Homo erectusnak tulajdonított koponyatöredéknek újradatálták a korát. A most már 1.8 millió évesre becsült lelet arra enged következtetni. hogy az emberősöknek tartott fajok jóval korábban jelen voltak Ázsiában, mint ahogy eddig Afrikából való átvándorlásuk feltételezett időpontja alapján gondolták. Az efféle bizonyítékok széles publicitást szerezhetnek, mivel, bár nem felelnek meg néhány paleoantropológus elvárásainak, felkeltik mások érdeklődését, és nem fenyegetik alapvető módon az emberi evolúció elfogadott képének egységességét. Mi történik azonban akkor, ha fejlett emberi leleteket találnak egy kétmillió éves üledékben? Hitelt adnának-e vajon e meglepő leletnek? Az illetékesek valószínűleg óriási nyomást gyakorolnának, hogy számítsák ki újra a korát, hogy hasonlítsák össze újra a leletet néhány előemberi fajjal, hogy megkérdőjelezzék a felfedező kompetenciáját, s hogy végül az egész ügy feledésbe merüljön. Michael Cremo és Richárd Thompson szerint már történt ilyesmi a múltban, méghozzá elég gyakran. Ez amiatt történt, hogy egy kettős standardot alkalmaznak a bizonyítékok értékelésekor. Az ősembernek vagy szerszámainak azokat a bizonyítékait, amelyek beleillenek az emberi evolúció ortodox modelljébe, készséggel elfogadják. Azt a bizonyítékot, amely ugyanannyira megbízható, de nem passzol bele ebbe a modellbe, mellőzik vagy néha el is hallgatják. Elég gyorsan kiesik az irodalomból, és néhány generáción belül annyira láthatatlanná válik, mintha soha nem is létezett volna. Ennek eredményeképpen valójában lehetetlen. hogy az emberi őstörténettel kapcsolatos rivális feltételezések hitelt kapjanak. Az ezeket alátámasztó bizonyítékok már nem állnak rendelkezésre, hogy tekintetbe lehessen őket venni. Cremo és Thompson a Tiltott régészet című hosszú munkájukban megdöbbentően írnak le néhány bizonyítékot, amelyek valaha ismertek voltak a tudomány világában, de eltűntek a „tudásszűrőnek" köszönhetően, ami az uralkodó paradigmákat védelmezi. A nyomozás, amely során e bizonyítékok nyomába eredtek, igen lenyűgöző volt. és a szerzők olyan gondos részletezéssel és mélyreható elemzésekkel számoltak be arról amit találtak, és ahogyan azt találták, hogy megérdemlik a komoly figyelmet.