Európa története I-III. [antikvár]

Részlet a könyvből: Mi, európaiak, az ókori Görögország gyermekei vagyunk. Civilizációnk, melynek gyökerei ott voltak a keleti Égei tenger ragyogó városaiban, sohasem vesztette el eredeti vonásait s olyan bélyeget nyomott reánk, mely megkülönböztet más civilizációjú népcsaládoktól: a kínaiaktól, hinduktól, perzsáktól és sémitáktól. Azok a nyelvek, melyeket az európai fajok beszélnek, rokonságot mutatnak a szanszkrittal és a perzsával. Nyugat kölcsönzött a Kelettől, a Kelet a Nyugattól, s Keletnek és Nyugatnak ez az összekeveredése olyan bonyolult, s annyira szilárd, hogy minden kísérlet, amely civilizációnk európai elemeinek és járulékos és jövevényelemeinek elkülönítésére irányul, reménytelen vállalkozás lenne. Csak annyi bizonyos, hogy van európai művelődés. Megismerjük az európai embert, akárhol találkozunk vele. Könnyű dolog megkülönböztetni a pekingitől, vagy a teheránitól. A mi művelődésünk szorosan körvonalozott jellegű, mindent átható, a mellett minden más műveltség felett áll. Európát Ázsia, Afrika és Amerika felülmúlják területi kiterjedésre nézve; képességre nézve felülmúlja Ázsia roppant nagyságú és földműves tömege, mely nemcsak Európát szárnyalja túl, hanem a világ valamennyi részét együttvéve. Ha viszont a földgolyó felszínét jól megnézzük, azt látjuk, hogy úgyszólván minden szöglete tele van európai településekkel, s megleljük mindenütt az európai szellem munkájának nyomait. A megmaradt őslakosság a nyugati féltekén csekély, jelentéktelen, s a népesség csökkenő.