Feltámad a félhold [antikvár]

Részlet a könyvből: Világpolitikai Baedeker Hosszú évszázadokon keresztül csak befelé néző életet élt a magyarság. Állampolitikai helyzete írta ezt elő: függő viszonyban, önállóság nélkül, csak belső kérdései foglalkoztatták első és utolsó sorban. Tágasabb horizontok felé nem fordulhatott tekintete, amíg bilincsekben érezte saját függetlenségét. De mire azt megkapta, - országhatárokat és társadalmi osztályokat szétkúszáló világháború után, - keserves tandíjat kellett fizetnie, hogy pótolni tudja a mult mulasztásait. A Monarchia idejében csehek és osztrákok tartották megszállva a külügyi szolgálat csaknem valamennyi számottevő pozícióját, gyakorlat és hagyományok nélkül, rutinos diplomaták kiképzett sorai nélkül kellett elindulni az önálló, független állami élet útján. Új vendég, friss jövevény volt a kis Magyarország a nemzetközi élet színpadán, esztendők alatt évtizedek munkáját kellett vállalnia. Az út nehéz volt és drága a tandíj. Mégis, az elmult közel húsz esztendő alatt egyre szélesebb körökben figyelt fel a magyar közvélemény a magyar külpolitika kérdéseire. Az élet a legkönyörtelenebb tanítómester. Saját húsunk és vérünk sajgásával tanultuk meg, hogy ma már nem egy császári és királyi nagyhatalom biztonságos páholyából nézhetjük a világ folyását, hanem pőrén és sebzetten állunk ott magunk is az arénában, ahol jövőnk sorsa, a Dunamedence jövője vár megoldásra.