Indiánok világa III. [antikvár]

Kevesen lehetnek, akik még nem hallottak El Doradóról, az arany, a kincs, a gazdagság hazájáról, arról az áhított világról, amit a spanyolok, és más nemzetek fiai, oly sokáig hiába kerestek. Számos legenda keringett róla. Bejárták érte a Guayanák világát, Venezuelát, Kolumbiát, Ecuadort, míg végre ráakadtak arra a tóra, ahonnan e legenda elterjedt. El Dorado a jólét szimbólumává vált. Ha nem lett volna El Dorado legendája, bizonyára a hódítás is lassabban és kevésbé vadul zajlott volna le. De tudjuk-e, kik is lakták e vidéket? Róluk alig esik szó, pedig ők, a csibcsák egyik törzsét alkotó muiszkák hozták létre a maják, az aztékok és az inkák után Amerika negyedik legfejlettebb bennszülött kultúráját. Amerika nagy indián civilizációi között közvetlen kapcsolat volt, még ha nehéz is kimutatni. A Mexikói-fennsíkon élő aztékok - Teotihuacán korábbi, terjeszkedő hatalmát követve - Tenochtitlánból építették fel birodalmukat, amely kapcsolatban állt és kereskedett a Yucatán-félszigeten és Guatemalában élő majákkal. A maja kereskedők - tengerparti lerakataikat kiépítve - egészen Costa Ricáig hajóztak termékeikkel. Tudjuk, hogy az inkák északon Kolumbiáig, délen Argentína és Chile északi részéig terjedő birodalmat hoztak létre. De mi volt Ecuador és Costa Rica között? A hiányzó láncszem a csibcsák, akik számos törzsre szakadva Kolumbia és Panama területén éltek. Híres aranytárgyaik, kereskedőik révén, északi és déli szomszédaikhoz is eljutottak. Érdekes, hogy több tényt - jelet, utalást - ismerünk a kontinensek közötti, mint a kontinensen belüli kapcsolatokból. Még várat magára a nagy indián kultúrák kölcsönhatásának alapos tanulmányozása, feltárása. Ha az óceánok átszelése nem volt akadály, akkor a szárazföldi kapcsolat, elsősorban a part menti hajózás révén, sokkal egyszerűbb volt. A francia Joseph de Guignes már 1761-ben, a párizsi akadémián bemutatott tanulmányában - elsőként - írásos bizonyítékokkal szolgált az ázsiai népek felfedező útjairól.