Izrael népének története - A babyloniai fogságtól [antikvár]

^életlen volt-e, vagy a gondviselés akarta-e, hogy a győztes Nebukadnecár a száműzött zsidókkal barátságosan bánjon ? Van-e egyáltalában véletlen a népek történetében, az események láncolatában? Lehet-e komolyan állitani, hogy az emberek viszonyai másként fejlődtek volna, ha ez, vagy az a körülmény véletlenül máskép alakult volna? Csupán csak a szabadság tekintetében uralkodnék a szeszélyes véletlen, mig a természet birodalmában a leg-aprólékosabb dolgokat is változhatatlan, örök törvények szabályozzák? A zsidó nép történetére mindenesetre nagy befolyással volt az enyhe bánásmód, melyben Nebukadnecár a júdeai foglyokat részesítette. A sok csapás következtében megfogyott, megtört kis nép fennmaradásához Nebukadnecár jóakarata sokban hozzájárult. A babyloniai nagy király nem hasonlított az előbbi és későbbi korszakoknak szilajvérü hóditóihoz, kik csak a rombolásban és a kegyetlenkedésben lelték örömüket. Ö nemcsak hóditani akart; épiteni és alkotni is vágyott. Az újonnan alapított Kaid birodalmat nagygyá, gazdaggá és népessé akarta tenni. Célja volt, hogy a fővárost, Bábelt oly nagygyá és hiressé tegye, hogy túlszárnyalja a feldúlt Ninivét. Az Eufrates keleti partján ezért egészen uj városrésznek vetette meg alapját, mig a régi várost fallal vette körül, melynek kerülete 9, más források szerint 12 mértföld volt és mely magára vonta az egész világ csodálatát. Ilyen óriás terjedelmű városhoz megfelelő számú lakosság kellett. Hogy ilyenre szert tegyen, a legyőzött törzseket Bábelbe hurcoltatta, hol valószínűleg külön városrészbe telepitette azokat.így került Bábelbe Juda lakosságának legnagyobb része is. Közte olyan családok is, melyek már előzőleg önként a babyloniai győzök pártjára állottak. Ezekkel a babyloniaiak különösen jól bántak, de emberségesen jártak 3