Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Atlantisz mint legenda
Nem túlzás egy csöppet sem, ha azt mondjuk: erről a valaha létezett birodalomról (?), városról (?), államról (?) több tízezer kötet könyvet írtak eddig. Akadnak gyűjtők, akik már száz és száz kötettel rendelkeznek, és folyton újabbakat ásnak elő. Magyar nyelven persze szinte még egy kézen is megszámlálható az erről szóló művek száma. Érdemes megjegyezni, hogy az egyetlen uralkodó ideológia éveiben ez is mítosznak kiáltatott ki, a róla megjelent egyetlen könyvnek ez volt a végkicsengése. Szép számmal akadnak azonban olyan nyugati munkák is, amelyek igyekeznek Atlantiszt az emberiség kollektív mítosza részének tekinteni.
Feltételezem, hogy Ön, kedves olvasó, aki elkezdi olvasni ezt a könyvet, valamit már hallott Atlantiszról. Ezért talán nem kell a kezdetektől indulnom; nem kell említenem Platón ezerszer idézett szövegrészleteit, amelyekben a mitikus (?) birodalomról, városállamról esik szó. Tegyük túl magunkat ezen, és azonnal vágjunk bele a közepébe.
Az emberiség különféle csoportjai - bárhol éltek is - érdekes módon mindig ábrándoztak egy régmúltról, amelyben minden jó és szép volt. Az aranykor emléke ugyanúgy fellelhető az európai, mint a földrészünkön kívüli népeknél. Érdemes lenne elgondolkozni azon, vajon a valamikori „paradicsomi állapotokat" visszasíró történetek, énekek, eposzok mögött nem rejlik-e a valóság egy szelete? Nem lehetséges, hogy volt egy korszak a Földön, amelyben minden földrészen az ott élő embercsoport ideális békében és viszonylagos jólétben élhetett? Megvizsgálni, vajon ez csak legenda volt-e? Bizony, már az is bizonyító erejű lehet, hogy a „legenda" annyifelé fellelhető.