Bővebb ismertető
A Magyar Tudományos Akadémia, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Partiumi Keresztény Egyetem szervezésében 2006 augusztusában került sor Nagyváradon a Késő barokk és klasszicizmus a magyar színpadon című konferenciára. A cél a különböző tudományok határterületeinek találkozása volt a színháztudomány közös égisze alatt. A kötetben közölt tanulmányok nem az előadásokkal megegyező szövegek, hanem az ott lezajlott viták során alakultak. A kötetben tematikailag, módszertanilag csoportosítva találhatjuk a tanulmányokat. Az első fejezet a teoretikus megközelítésekkel foglalkozik. A multikulturalitás című fejezetben olvashatunk a 18. századi lengyel színházművészetről, a francia nyelvű iskolai színjátékokról, Csokonai olasz-magyar árkádius színházáról, s a vándorszínészetről is. A barokk allegória és utóélete című fejezet foglalkozik a színházi parabolákkal, a víz szimbolikájával (ehhez a tanulmányhoz színes felvételeket tartalmazó melléklet is tartozik). Külön fejezetben olvashatunk a színházi motívumokról, műfajokról és beszédalakzatokról (például a protestáns vígjátékról), a didaktikus és populáris színpadról (így a csíksomlyói misztériumdrámákról) és a teatralitás és reprezentáció kérdéséről. A zárófejezet kitekintést ad néhány korszakon kívüli témára is. A kötetben öt idegen nyelvű előadást is találhatunk: hármat angol, kettőt pedig német nyelven. A kiadványt rendkívül alapos irodalomjegyzék zárja.