A Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége [antikvár]

BEVEZETÉS 1972 augusztusának utolsó hetében nemzetközi könyvtári és dokumentációs konferenciákat rendeznek Budapesten. Ezek közé tartozik a Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetségének, az angol név kezdőbetűi alapján röviden IFLA-nak nevezett szervezet közgyűlése. A Szövetség 45 évvel ezelőtt alakult meg; a most következő konferencia a 38. lesz az évi találkozók sorában. A szocialista országok közül a szervezet eddig Zágrábban, Varsóban, Szófiában és Moszkvában ülésezett. Az első magyarországi találkozó jó alkalom arra, hogy a Szövetséget a magyar könyvtárosoknak bemutassuk. Bár a magyar könyvtárügy együttműködése az IFLAr-val az utóbbi években fokozódott, mégsem mondhatjuk, hogy széles körökben ismertek lennének a Szövetség közelebbi céljai, múltja, eredményei, jövőbeli tervei. A kevesektől eltekintve, akik ilyen vagy olyan formában részt vettek a Szövetség munkájában, a legtöbb könyvtárosnak elmosódó képe van erről a szervezetről. Melyek tehát az IFLA céljai és mennyiben valósítja meg azokat? Az alapszabályok értelmében a legfontosabb célja, hogy a nemzetközi együttműködést a könyvtárügy és bibliográfia területén előmozdítsa. Ennek érdekében számos országban felméri egy-egy ágazat helyzetét, az eredményeket összesíti, a legjobbnak tartott megoldást kidolgozza és bevezetésre ajánlja. Az egyes országok helyzetének, eredményeinek megismerésére valóban jó eszköz a közgyűlés, melyről az IFLA sohasem rejtegette, hogy egyik fontos célja a személyes kapcsolatteremtés olyanok között, akik korábban csak levelezés utján vagy az irodalomból ismerték egymást. A könyvtári munka sok-sok ágát nemzetközi szinten egységesíteni gyorsan és általános érvénnyel úgysem lehet, 5