Könyvtárosok kézikönyve 5. [antikvár]

A kézikönyv záró, ötödik kötetének feladata, hogy lekerekítse az előző kötetek tartalmát, egyúttal az is, hogy megkönnyítse a használatot: hozzá lehessen férni közvetlenül is az egyes gondolatokhoz, részekhez a teljes szöveg elolvasása nélkül. Egy kézikönyvet ugyanis nem folyamatosan szokás olvasni, mint egy regényt vagy monográfiát, hanem többnyire egy-egy szövegrészre van szükség. Különösen akkor, ha egy-egy téma több helyen is megjelenik. Ennek több oka van. Az első az, hogy a kézikönyv tartalma - hasonlóan bármely más szakmai szöveghez - nem írható le lineárisan, a témák között sokoldalúak a kapcsolatok, az egyes témák több környezetbe is beleillenek. A második az, hogy minden fejezetnek megvan a saját logikája, amelynek követését a szerzők nem szívesen törték volna meg utalásokkal kifejtés helyett. A harmadik ok a szerkesztők hibája: vagy nem adtak világos instrukciókat a szerzőknek, vagy túlságosan engedékenyek voltak a határidők szorításában a kéziratokkal szemben. Ezért a kézikönyvben előforduló ismétlésekért, átfedésekért most elnézést kérünk. Az ötödik kötet főleg adat-összeállításokból áll. Az egyik a normatív dokumentumokat összegzi, célja lenne e műfaj teljességéről képet nyújtani. Kitűnik azonban, hogy az információfeldolgozás technikája rohamosabban halad, mint amennyire normatív dokumentumokkal követhető - utaltunk erre már korábban is. A lemaradást a magyar adaptáció késése, néha ötletszerű megvalósítása tovább növeli. Többről van szó ugyanis, mint az egyöntetűség és csereszabatosság biztosításáról: e műfajnak a szolgáltatások integrációját is szolgálnia kell. E fejezet problémája az is, hogy meddig terjednek szakmánk határai, milyen mértékig kívánatos a határterületi normatívák, szabványok átvétele. Nyilván ebben a kérdésben ésszerű határt kellett szabni. A kézikönyv 2. kötetének a szakirodalmi és faktográfiai tájékoztatásról szóló fejezete nem szólt a szaktudományok forrásairól és tájékoztatási eszközeiről. Saját szakterületünk kivétel kell hogy legyen. Bibliográfiai és faktográfiai eszközeink és forrás értékű, tájékoztatásra alkalmas primer szakirodalmunk javának ismertetése jelen kötetben kap egy egész fejezetet. Érzékelni lehet, hogy az információ- és könyvtártudomány szakirodalmának lefedettsége bibliográfiákkal, az ismeretek és tények szisztematizálása faktográfiai eszközökkel mennyire egyenetlen, különösen ami a hazai eszközöket illeti.