Szőlővessződségeim [antikvár]

Dobos Marianne: 2004 őszén Amszterdamban, a hollandiai Mikes Kelemen Kör Tanulmányi Napjain nagy sikerű előadást tartott dr. Lengyel Alfonz amerikai egyetemi tanár Kína-élményéről. Ezt követően beszélgetéseink során egy nagyívű tudósi pálya és egy következetesen felvállalt magatartásképlet rajzolódott ki előttem. Felfigyeltem történeteire, és megkértem, beszéljen nekem életéről. Lengyel Alfonz: Tizenötéves koromban édesapám a miskolci Minoriták Internátusába íratott be egy évre. Azt akarta, hogy követelményekkel találkozzam, hogy megtanuljak egy magasabb mércéhez igazodni, hogy megtaláljam önmagamat, ahhoz tanuljam meg odaadni és elveszíteni önmagamat. Megtanítsanak a szeretetre, az odaadásra, a lemondásra, hogy ne legyek követelőző, aki minden tettében csak a saját érdekeit, hasznát előtérbe helyezve él, Szóval, hogy tanuljon a katolikum nagyságáról a gondolkodás szabadságáról, a megbékélésről, az irgalomról. - Talán még egyszerűbben mondanám: Mivel a szőlő is csak akkor terem gyümölcsöt, ha megmetszik, mert egyébként csupán leveleket hajt, gondolta édesapám, jó lesz ha miközben „némi metszésen" átesem, megtanulom önmagam életre szóló állandó ,,metszés"-ét is. Amihez bátorság, és szakértelem szükséges. Ezt a saját „tapasztalatoméból tudom. Mint elsőéves mérnökhallgatókat elvittek bennünket „építő"-táborba, egy „alanynevelőbe", ahol szőlőt kellett az első napokban „kacsolni", azaz metszeni, Lelkesedésünkben mindaddig nem volt hiány, míg a tábla szélénél megálló öreg parasztember sóhaját meg nem hallottuk: „Amit nem vitt el a jég, azt most elviszi a Kisz". Talán, mert én sohasem voltam a Kisz-szervezetnek a tagja, így gyorsan beláttam, igaza lehet, amikor a mi minden szakértelem nélkül végzett munkánkat, mellyel a „szocialista mezőgazdaságot" kellett támogatnunk, így értékelte. Néhány nap múlva, a borivók szerencséjére, már más munkát, facsemete-kapálást bíztak ránk. Ott, ha a gyökereket valahogyan, balszerencsésen, el nem metszettük, kárt nem igen tehettünk. Mert, Jót, s jól, ebben áll a nagy titok, ezt, ha nem érted, szánts és vess, s hagyjad másra az áldozatot." - Mire beszélgetésünk végére érünk, talán kiderül, hogyan sikerült ez a drága atyáknak, akik nagy hittel, szeretettel, és természetesen nagy szakértelemmel fáradoztak nevelésünkkel a Kelemen Didák (1683-1744) által alapított konviktusban. Igaza van ugyanis, és valóban rávilágított a hasonlattal, hogy mindent meg kell próbálni megtanulni az életben. Ahhoz, hogy bárhová sodródva, helyt tudjunk állni, jó gyökerekre, és vadhajtásoktól szakszerűen megtisztogatott, ágakra van szükségünk. Rákos Balázs Raymund Atya volt az elöljáróm. Tudta, mennyire szeretek futóversenyre és magasugró versenyre járni, egyszer büntetésként megtiltotta nekem, hogy 5