A lokális döntések természetéről [antikvár]

Gyakori az olyan vélemény, hogy a 80-as évek elejére egyfelől a hazai társadalomtudományban a korábban lefolytatott kutatások eredményei, tapasztalatai (s nem kevésbé a hozzájuk kapcsolódó viták), másfelől a mindennapi társadalmi gyakorlat folyamatai, jelenségei ütköztetése nyomán a korábbiaknál átfogóbb érvényű és mélyreható változtatások igénye, s ezen igényekhez kapcsolódó távlatos probléma-felvetések fogalmazódtak meg. Ezt a vélekedést látszanak erősíteni olyan jelenségek is, amikor igen különböző elhelyezkedésű, s merőben különböző programmal dolgozó kutatóhelyek vizsgálati eredményei, új felismerési sajátos konvergenciát alkotnak. Ezt példázza az a kutatás, amely a Társadalomtudományi Intézetben az ingázó-bejáró dolgozóknak a lakóhelyükhöz való részleges érdekeltségét tárta fel. Ezzel egyidejűleg folytak a településtudományi kutatóhelyeken a településhálózat alakulásával kapcsolatos vizsgálatok, melyek megerősítették azt a felismerést, hogy az egyes települések életképességét, autonóm létét jobban szolgálja, ha kevésbé oktrojálják rájuk a különböző fejlesztési koncepciók kényszerzubbonyát. Számos szociográfia mutatott rá, hogy egykoron jelentős térszervező szereppel bíró városi települések mesterséges elsorvasztása értelmetlenül roncsolta el a történelmi kataklizmákat is túlélő, folyamatosan értékeket produkáló kis- és középvárosok társadalmát. De az iskolarendszer fejlesztésén, hézagainak kijavításán munkálkodó kutatás is növekvő fontosságot tulajdonít a települések társadalma és iskolái kapcsolatának. S végül - nem befejezve, csak lezárva a felsorolást - a több válságot és megújulást megélt közművelődés rekapitulációjának lehetőségeit kutató is a lakóhelyek társadalmának - merthogy a korábbiaknál is erről van szó - a konkrét közegén belül keresi egy organikusabb s egyben teljesítményképesebb közművelődési tevékenység feltételeit. Mindezek a felismerések és törekvések a magyar társadalom legtermészetesebb belső felületein, az egyes - minden egyes! - települést alkotó valamilyen szervezettségi szinten működő helyi társadalmak sajátosságainak, sajátos minőségeinek fokozott - a korábbinál nagyobb - figyelmet kívánnak szentelni. Nem mintha a lakóhelyek népessége, az egyének, a lakópolgárok összessége, munka- és egyéb szervezeteik, szerveződéseik korábban nem léteztek, nem fungáltak volna.