A magyarság néprajza I. [antikvár]

A Magyarság Néprajza első kiadásának megjelenése (1933-1937) előtt még pár íves rendszeres tájékoztatónk sem volt népünk hagyományos műveltségéről, szakszerűbben szólva: tárgyi és szellemi néprajzáról. Ezt a hiányt nemcsak oktatásügyünk, néprajzi ismeretekre törekvő ifjúságunk, néprajzi kutatóink, szakembereink, a szomszédos tudományterületek munkásai érezték, hanem a népi hagyaték és hagyomány tárgyilagos, rendszeres megismerésére vágyó komoly olvasóközönségünk is. Az utóbbi különösen a közelebbi évtizedekben, amikor a közélet is egyre nagyobb figyelemmel fordult népünk gazdasági, társadalmi, műveltségi állapota felé. Az e közben föltorlódó gyakorlati kérdések sokasága természetesen sűrűn érintette és érinti népünk nemzedékről-nemzedékre öröklődő, de egyúttal változandó tárgyi hagyatékát és szellemi hagyományát. A népünk gazdasági, társadalmi, műveltségi helyzetének jobbítására törekvő szándékok és tervek ugyanis nem mellőzhetik a nem egy ágazatban évszázadok során alakult, sajátosan magyarként jelentkező népi hagyaték és hagyomány megértékelését arra nézve: mit lehet a nemzet kára nélkül elvettetni s mit kötelesség érintetlenül hagyni, sőt minden áron szolgálni és tudatosság tenni s aztán a népi tudat szerinti értékként megőriztetni, gondoztatni, közműveltségünk alapozásába beleépíteni.