A magyarság néprajza II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Gazdálkodás Gazdálkodáson tágabb értelemben néhány életszükséglet, elsősorban a táplálkozás, aztán a ruházkodás, munkaszerszám-fölszerelés nyersanyagainak megszerzésére irányított tevékenységet értjük. Mindezen szükségletek kielégítése kezdetleges fokon a természeti környezet, állat- és növényvilág maguktól felkínálkozó egyedeinek és termékeinek egyszerű birtokbavételéből, összeszedéséből, eltulajdonításából áll. Ezért mondjuk a gazdálkodás e kezdeti pusztító formáját gyűjtögető vagy rablógazdálkodásnak. Ide tartozik tehát az állatok elfogása, elejtése, a vadászat és halászat s a vadontermő növények és gyümölcsök behordása. Amaz a férfiak, emez az asszonyok hivatása. Tápláló növények kiválogatása, önkénytelen nemesítése és kisméretű termelése, azaz a föld gondozása, megmívelése már az emberi történelem hajnalán felmerül. Ez a kezdetleges földmívelés, amely az asszonynép kétkézi munkájával indul meg, az idők folyamán elhatalmasodott állati erővel végzett szántómívelés mellett ma is elevenen, sőt a legmagasabb fejlettségben él a kerti ásós-kapás földmívelés formájában.