A pesti művelt társalgó [antikvár]

Mindenki bizonyos szépészeti érzetet hoz magával a világra s ez az érzet az, melynek hatása mintegy cselekvőleg működik az emberben. Ha az elaggott ember száraz, élettelen vonásaival nem is ébreszt többé senkiben szépészeti érzetet, bensőjében mégis él folyton a szép iránt való lelkesülés. Ez az érzelem pedig nemcsak ott nyilvánul, hol a külső szép, hanem él az a legcsunyább emberi alakokban is. Általában mi csak ott tételezhetünk fel szépészeti műveltséget, hol az ember testileg is a szépészet szabályaihoz alkalmazkodik; miután az ember érzéki törvényeknél fogva a külsőről szokott itélni a belsőre s nem is hiszi, hogy igen csunya hölgy birjon szépészeti képességgel. A tapasztalat azonban bizonyítja, hogy a csunya hölgy ép úgy, mint a szép, bir szépészeti műveltséggel, minthogy általában nem a saját alak az, melyen a szép iránt való ízlés művelhető és tökéletesíthető. a szépészeti itélet, mely az emberben kisebb-nagyobb mértékben mindig ki van képezve, minden érzéki s erkölcsi tárgyra kihat s leginkább ott érvényesül, hol minden egyéb itélet háttérbe szorul...