A szerelem regényes életrajza [antikvár]

Részlet: Mi a szerelem? Pereg a Szerelem képszalagja. Száz és száz változatban, ezer és ezer szereplővel villan elénk az örökéletű mese. Figyelték, kémlelték, elemezték minden kornak nagy gondolkodói. írták a könyveket, halmozták az elméleteket. Amit az egyik fölépített, a másik lerontotta. A megismerésre szomjas olvasó azután maga is megalkotta a véleményét: lám, máig sem tudták kideríteni, hogy tulajdonképpen mi is az a szerelem? A szerelmi felfedező út vállalkozója mindjárt az elején botlik egyet. Egyetlen idegen nyelv sem ismeri a magyarnak végtelenül egyszerű különbségtételét: szeretet és szerelem, ők ugyanazzal a szóval szeretik a szülőt, gyermeket, testvért, barátot, hazát. Aki szerelemről ír, kénytelen az általános „szeretet" szóhoz (Liebe, Love, Amour, Amore) magyarázatot ragasztani; csak így érti meg az olvasója, hogy „a másik nemhez való szeretetről" beszél. A szerelem elemzője csakhamar egy új kérdőjel horgában akad fenn. Az emberiség melyik korszakából válassza ki az elemzés céljára az anyagot? Hiszen ahogyan elsuhantak az évszázadok, a szerelem fogalma is változott, átalakult. Az antik világ a szerelem istennőjét kettéválasztotta s egyik darabját megtette a fenséges szerelem, másikát az érzékiség pártfogó asszonyának. Odahaza, családi körben Aphrodité Urania táplálta a hitvesi szerelem lángját, - ha pedig a férj nagyobb tüzeket kívánt meg, elment a hetérához s ott Aphrodité Pandémosz istennőnek áldozott.