Étlaptörténet [antikvár]

Az étlap az üzlet tükörképe, amely mindig korának társadalmi -étkezési szokásait tükrözi vissza. Ebből a törvényszerűségből kiindulva - dicséretes módon és eddig még nem tapasztalható alapossággal - sikerült a szerzőnek és a kiadónak egy olyan szakmailag és tudományosan is rendezett, több kötetes gasztronómiai kiadvány összeállítása, amely egyformán számíthat a szakma dolgozóinak, a főiskola hallgatóinak, a szakiskolák diákjainak, valamint az étkezési kultúrát szívügyüknek tekintő széles rétegek érdeklődésére. A kiadvány első kötetében - miután körüljártuk terített asztalunkat - megismerkedhetünk a mindenkori gasztronómiába beágyazva, az étlap és étrend fejlődéstörténetével. Az egyiptomiak fogyasztási sorrendben leírt képírásos étrendje, Ménes egyiptomi királyról (i. e. 3000) elnevezett "Menü" kifejezés tartalma, amit Cleopátra "étrendlapocskákra", a rómaiak nemes fémlapocskákra, Justitianus pergamentre íratott, sokat fejlődött a történelem során. A középkor hosszú étekfogásait még Bartelomeo Scappi, a pápa titkos szakácsa sem rövidített a böjtös időkre összeállított étrendje tanúsága szerint. Az étrendek csak a XX. század elején kezdenek rövidülni, korszerűsödni.