Kalotaszegi magyar népviselet [antikvár]

Részlet: Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves És tarkaságban annyi nyugalom És fehér és piros és viritó-sárga, Izgató kék és harcos barna szín S micsoda nyugodt, nagyságos arcok, Ékes párták, leesni áhitók. Papi-beszéd kemény fejükből csöndben Száll el s nyári illattal vegyül. Mily pompás vonulások a dombon. Óh, tempós vonulás, állandóság, Biztosság, nyár, szépség és nyugalom ADY ENDRE: A KALOTA PARTJÁN ELŐSZÓ Munkánkat néhány megjegyzéssel indítjuk útjára. 1. A kötet címébe foglalt két évszám arra utal, hogy anyagát a terepen 1949-ben gyűjtöttük, majd — menetközben kisebb kiegészítésekkel — 1950 tavaszáig dolgoztuk fel. Ilyenformán munkánk ma már olyan történeti-nép-rajzi monográfia, amely a kalotaszegi magyar népviselet múltját és helyzetét pontosan a XX. század közepéig rögzítette. A kalotaszegi népviselet ugyanis az elmúlt negyed század során korszakosán tovább fejlődött; történelmi átalakulásának, valamint mai helyzetének számbavétele új kutatónemzedék és új mű feladata. Ám épp a korszakos változások emelik ki munkánk történeti forrásértékét. Könyvünk kéziratát negyed század múltán a kiadás céljából gondosan átnéztük, s összes megmaradt helyszíni feljegyzéseinket is aprólékosan újraolvastuk, hogy pótlólag minden olyan adatot feldolgozzunk, amely 1950-ben elhanyagolhatónak tűnt, napjainkra azonban a kalotaszegi népviselet múltjának megörökítésre méltó emléke lett. Az ilyesfajta kisebb-nagyobb pótlásokon, kiegészítéseken túl a könyv néhány olyan fejezetét, amely annak idején időhiány miatt kidolgozatlan maradt, akkori helyszíni gyűjtéseink alapján szintén most fogalmaztuk meg. Ezek a fejezetek könyvünk első részében: A jákótelki szalmakalap; Fésűkészítés Bánffyhunyadon; Kötényvarrás Nyárszón. A második részben: A selyembojt; A bokréta; A kötény és a surc; A csipkés mellrevaló. Munka közben sajnálattal tapasztaltuk, hogy helyszíni gyűjtéseink egy része annyi idő alatt elkallódott, maisokban pedig itt-ott olyan hiányok vannak, amelyeket akkor nem vettünk észre, ma viszont már aligha pótolhatók. Egyik komoly veszteségünk, hogy a sárvásári bojtkészítést annyi idő múltán a túlságosan szűkszavúnak bizonyult leírásunkból nem sikerült rekonstruálnunk. összegyűjtött anyagunk az ilyesféle hiányok ellenére is oly gazdagnak bizonyult, hogy egy viszonylag önálló részét (Viselet és társadalom. Hagyomány és újítás a kalotaszegi népviseletben) egy más könyvbe szánjuk. 5