Néprajzi gyűjtőúton [antikvár]

Népünk műveltsége, tárgyi hagyatéka és szellemi hagyománya történetünk, múltunk és jelenünk szerves része. A gazdálkodás módja és eszközei, a lakóház, a viselet, az emberi élet fordulóinak szokásai, a népdal és népmese visszatükrözi mindazt a változást és fejlődést, ami népünk életformájában évszázadok óta hol lassabban, hol gyorsabban végbement.A változás és fejlődés során láthatjuk, hogy a népi hagyományok területe a remények és vágyak birodalma. A balladákból, dalokból, mondákból és mesékből népünk társadalmi felfogását, törekvését, kívánságát ismerhetjük meg. De hagyományos műveltségünk kifejezője a nép alkotó kedvének, művészi ösztönének, ízlésének, szemléletének és tanultságának is. Vizsgálva a hagyatékok és hagyományok világát, magyar mivoltunk ősi időszakáig láthatunk vissza. Érezhetjük történelmünk és életünk nagy rezdüléseit, amint ezt a Mátyás-, Rákóczi- és Kossuth-mondák, a szabadságmozgalmak és dolgozóink minden elnyomatásból is felfakadó népköltészete igazolják. Munkaeszközeink formája, használata, elterjedése és eredete népünk történeti sorsának, magárahagyatottságának és felemelkedésének jellemzője. A parasztház éppen úgy magán viseli az alkotók verejtékes munkáját s a különböző stílusokat, mint a kölni dóm vagy reimsi székesegyház, ha falusi hajlékaink ismertetőjegyeit nem is illetjük román, gót, renaissance vagy barokk jelzőkkel.