Építsünk teleházat! [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
Önkormányzati menedzsment tanácsadóként az utóbbi években egyre több helyen támadt az az érzésem, kisebb településeken járva, hogy mindenfelé teleházról beszélnek az emberek. Még akkor is, ha sohasem hallottak ilyesmiről, s nem is így nevezik azt. Mind gyakrabban fogalmazódik meg a polgárokban az igény: kellene egy közösségi hely, ahol az álarcokat levéve beszélhetnek önmagukról, környezetükről, kereshetik közös problémáik megoldását anélkül, hogy bárkik összekacsintanának a hátuk mögött jelezvén, másképp rendeződnek ezek a dolgok... Persze, ez lehetne például a helyi önkormányzat maga, kellő közelségben a polgárokhoz, állandó párbeszédben a választókkal, a közszolgáltatások igénybevevőivel, az ügyek, problémák érdekeltjeivel. No, de hol van az ilyen polgár és hol az ilyen testület, hivatal? Mitől lesznek polgáraink - ezernyi kis községben - elég felkészültek és bátrak ahhoz, hogy falujuk életét, s benne családjukét, a magukét magabiztosan igazgatni tudják, hogy jogaikkal és lehetőségeikkel egyaránt élni tudjanak? Hogyan szerezzék meg ezt a képességet még mielőtt valamiféle új rabságba - mondjuk például egy élet alatt sem visszafizethető hitel - nem hajtják fejüket, ha a megszerzéshez szükséges képességük is hiányzik?