A Bencés Konföderáció [antikvár]

ELOSZO Az induló Bencés Rendtörténet sorozat 1. sz. jelen kötetében horizontunk a Bencés Konföderációra tágul, amely az öt kontinenst átfogó jogilag ugyan laza, de Róma hét ősi dombjának egyikén, azok közül is a szent hegyen, az Aventinuson emelkedő Szent Anzelm Prímásapátság, különösképpen a prímás apát személye és a Szent Anzelm Pápai Egyetem miködése által hatékony szervezetté vált. Erre analó-giát a Svájci Konföderáció államszervezete adhat, amelyekben a p kantonok ugyanúgy, mint esetünkben a bencés kongregációk, önálló államnak, jelen esetben szerzetesrendnek számítanak, és ezek szövet-kezése adja a központi államszervezet analógiájára a bencés kon- !1' föderációt. Nem ismeretlen ez azok számára, akik tanulmányozták a katoHkus szociáletikát és megbarátkoztak a szubszidiaritás elvével: amit lehet, az adott helyi közösség dönt el, és az egyes helyi közösségek szövetkeznek és fenntartanak egy központi szervezetet a kül-kapcsolatok, az egymással való kapcsolatok koordinálására. Ez tehát nem egy központosított rend, nem egy központosított szervezet, ^ hanem tiszteletben tartja az alapelvet: a döntést lehetőleg a helyszínen j kell meghozni, mert a jó döntéshez szükséges legtöbb információval a p l helyszínen rendelkezünk. Első tanulmányunk szerzője Frumentius Renner OSB (1908-2000), aki St. Ottilien főapátságának néhai levéltárosa, írása 1980-ban jelent meg és az alapítástól, 1893-tól XII. Pius pápaságának végéig, 1958-ig tárgyalja a konföderáció első periódusát. Renner tanulmánya párhuzamosan olvasható a Rendtörténeti Füzetek sorozat 8. kötetével, amelyben Pius Engelbert OSB (1999-2006 között gerlevei apát) a Szent Anzelm Bencés Kollégium hasonló periódusát dolgozza fel. Renner dolgozatának végén, a függelékben megtaláljuk az első dokumentumok forrásjegyzékét, a prézes szinódusok és az apátkongresszusok listáját, a prímás apátok adatait, végül pedig a Bencés Konföderáció szervezetének tételszerű leírását, a bencés statisztikával együtt. Laurentius Eschlböck OSB a bécsi skót apátság fogadalmasa. A Pápai Laterán Egyetemen 2003-ban benyújtott és megvédett doktori értekezésében a prímás apát hivatalát jogtörténeti szempontból rész-