Bővebb ismertető
A CSÁSZÁRMETSZÉS (SECTIO CAESAREA)
ETIMOLÓGIÁJÁRÓL
A sectio caesarea kifejezést elsőként Théophile Raynaud (Theophilus Raynaudus 1583-1663) jezsuita teológus használta Lyonban 1637-ben megjelent könyvének címében: De ortu infantum contra naturam, per sectionem Caesaream, tractatio.^ A szóösszetétel első tagja, a sectio a latin seco (secare, secui, sectum, 'metsz, vág') igéből származtatható, melynek főneve sectio. A második tag, a caesarea a caedo (caedere, cecidi, caesum, 'vág') igéből vezethető le. A kifejezés két hasonló jelentésű szót tartalmaz, nyelvtanilag tehát pleonazmusról van szó, de a dolog mégsem ennyire egyszerii.
Gaius Plinius Secundus Maior (23-79) História naturalis című művében a következőket írta: „Még kedvezőbb csillagzat alatt születnek azok, mint az idősebb Scipio Africanus vagy az első Caesar, akiket anyjuk méhébőlvágtak ki, ezért kimetszetteknek [Caesones] is nevezték őket. Hasonló módon született Manilius is, aki hadseregével betört Karthagóba."^
Rejtély, hogy Plinius értesülései honnan származhattak. Igaz ugyan, hogy már Caesar kortársa, Marcus Terentius Varró (Kr. e. 116-127) is azt írta: „Kimetszetteknek nevezik azokat, akiket halott anyából vágtak ki -de neveket nem említett.
Publius CorneUus Scipio Africanus Maior (Kr. e. 235-183) római államférfi a második pun háborúban (Kr. e. 218-201), amelyet Róma a mai Tunézia területén áUó Karthagó ellen vívott, legyőzte a Hannibál vezette karthagóiakat a zámai csatában (Kr. e. 202), ezért kapta az Africanus melléknevet. Manius Manilius római politikus és jogász, Kr. e. 149-ben konzul vok, a harmadik pun háború (Kr. e. 149-146) elindítója, de sikertelenül ostromolta Karthagót, amelyet végül Scipio Aemilianus Africanus Minor foglalt el. Születésük körülményeiről semmilyen adat nem található az ókori irodalomban.
Caesar esetében még nehezebb a helyzet. Plinius csak annyit írt, hogy az „első Caesar", ennek ellenére mindenki a leghíresebb Caesarra, Gaius JuUus Caesarra (Kr. e 100-146), a nagy hadvezérre és államférfira asszo-
szülész- nőgyógyász
1943-ban születtem Kolozsváron, 1969-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán szereztem diplomát, 1973-ban szülészet-nőgyógyászatból szakvizsgáztam. 1969-től a Szentesi Megyei Kórház, később Területi Kórház szülészeti osztályán dolgoztam, osztályvezető helyettesként vonultam nyugdíjba. Fő tevékenységi területem a nyílt és laparoszkópos szülészeti és nőgyógyászati műtétek voltak. Gyakorló orvosi tevékenységem mellett érdeklődésem az orvostörténet, ezen belül a szülészet-nőgyógyászat története felé irányult. 1987 óta több mint 50 orvostörténeti dolgozatom jelent meg lektorált folyóiratokban (Orvosi Hetilap, Magyar Nőorvosok Lapja, Lege Artis Medicinae), ennek több mint fele a császármetszés kultúrtörténetének témakörében. Orvostörténeti munkásságomat 2014-ben Markusovszky-díjjal honorálták. Az 1997-ben megjelent, A császármetszés története és ikonográfiája című rövid tanulmányom hiánypótló volt, azóta is hivatkozási alapnak számít a magyar orvostörténeti irodalomban. A császármetszés kultúrtörténete című, most megjelenő könyvem széles kitekintést nyújt a témában az ókori irodalomtól a műtét modern irodalmi és képzőművészeti megjelenítéséig. A könyv nem szakkönyv, a művelt laikus olvasóközönség számára is élvezhető formában íródott.