A genetika története [antikvár]

Részlet: A GENETIKA MENDEL ELŐTT Az embereket már nagyon régóta érdekli, hogy a szülők egyes jellemző tulajdonságai hogyan adódnak át utódaikra. A kezdetekben ezt a folyamatot még nem tudományos módszerekkel vizsgálták. A genetika tudományának fejlődését ezért nagyon érdekes történeti távlatokban is áttekinteni, mivel így nyomon követhető az a folyamat, amely a genetika mai állapotának a kialakulását eredményezte. Ebben a folyamatban nemcsak kiemelkedő felfedezések, hanem olykor tévutak is előfordultak. A növények és állatok háziasítása és termesztése illetve tenyésztése már megkívánt bizonyos genetikai ismereteket és erről már van számos feljegyzés ís. A Bibliában is találunk több utalást, amelyek az állatok tenyésztésére vonatkoznak, így például Mózes 1. könyvében találjuk azt a parancsot, hogy ne párosítsd barmodat más fajtával. Az Ószövetség könyveiben többször említik az öszvért, amely ló és szamár tudatos keresztezéséből jött létre. Az ókori kulturákban többször említenek a lovak tenyésztésével kapcsolatos megfigyeléseket. Homérosz említi, hogy Aeneas híres lovai a Laomedon ménjeível pároztatott kancáktól származnak. Platón egyik munkájában Glaukoszhoz szólva említi, hogy a házában talált vadászkutyák esetében használ-e tudatos tenyésztést és szelekciót, hogy megfelelő utódokat neveljen. Vergilius pedig a Georgica című munkájában tenyésztési eljárásokat említ és azt javasolja, hogy a háziállatok esetében mindig szükséges az apa feljegyzése. Vergilius a növényeknél ís fontosnak tartotta, hogy a vetéshez a legnagyobb gabonaszemeket kiválogassák. A kínai uralkodók közül az egyik rizsfajtát maga Khang-Hí császár nemesítette. A tulajdonságok öröklődésével először Hippokratész foglalkozott. Azt állította, hogy az emberi test minden része tartalmaz valamilyen anyagot, ami aztán az ondóba kerülve biztosítja az egyes tulajdonságok átörökítését. Ez a nézet valójában Darwin később kifejtett pángenezis elképzelésére emlékeztet. Arisztotelész viszont ezzel nem értett egyet és azt állította, hogy az utódok sokszor nem a szülőkre hanem inkább a távolabbi ősökre hasonlítanak. Szerinte nem a szerzett tulajdonságok öröklődnek, hanem csak annak a lehetősége, hogy az egyes jellegek létrejöjjenek. Ezért nem találta meglepőnek, hogy az egyes testrészek hiánya nem öröklődik. A fajok közti hibrideket is felismerte , de ebben sokszor tévedett így pl. a zsiráfot a teve és a párducz hibridjének tartotta. Egyúttal arról is meg volt győződve, hogy a Nílus termékeny iszapjából ősnemzéssel különböző élőlények (egerek, férgek stb.) jöhetnek létre. Az ősnemzés elméletének a kísérletes cáfolata Spallanzani nevéhez fűződik, aki a XVÍÍÍ. század második felében élt. Már száz évvel előtte Redi bizonyította , hogy ha húst helyezett nyitott, gézzel fedett illetve lezárt edénybe akkor csak az első esetben képződtek nyűvek vagyis a legyek csak ekkor voltak képesek petéiket a húsra rakni. Spallanzani húslevest forralt fel, majd a tároló edényt a levegő kiszívása után leforrasztotta. Ilyenkor a levesben nem talált parányi élő