A jövő városa [antikvár]

A ma városa a múlt századok öröksége. Az építészet a korszellem plasztikus kifejezője és rögzítője, városaink tehát elmúlt korok szellemének emlékei. Korszellemek dinamikus erővel törnek maguknak utat az emberek, akik kortársaik lelkében szunnyadó, ébredező kívánságnak hangot és formát adtak. Az emberiség mindig lerázta a maga alkotta bilincseket és megtalálta megújhodása helyes útját. A civilizáció parázsló lávája mindjobban árad, tüzei több és több helyen lobbannak fel, lángjai mind magasabbra csapnak. Hevében megolvadnak megdermedt hideg kövek, fényének sugarai messze világítanak. A civilizáció új korszaka következik.