A keresztény egyház története V. [antikvár]

A kor, amelyet ez a kötet tárgyal, a reneszánsz és a hitszakadás kora, az alkonyodó 14. századtól a 16. század utolsó harmadáig ér. Nem minden tekintetben korkezdő vagy végző dátumok e pontok, de mégis alkalmasak arra, hogy összefüggő események kezdeti és véghatárait kifejezzék. Ennek a kornak kezdetén (1357) halt meg Boccaccio, s a korszak hozzávetőleges végén (1564) Kálvin. A genfi prédikátor műve - bármennyire nem mutatható ki kettőjük között közvetlen kapcsolat és bármennyire eltérnek egymástól egyéniségük vonásai - a maga alapzataiban nem független attól a szellemi folyamattól, amelynek a firenzei szépíró műve egyik kezdeti jelentkezése. Egy Chesterton tollára méltó téma volna megmutatni a vidám novellista és a hideg genfi reformátor eszményei között az egymásnak megfelelő, korrelatív vonalakat. Kettőjük paradox azonosságainak van még egy másik véletlen kifejezője is; az a Valla Lőrinc, olasz humanista, aki az Avignonból visszatért pápák uralkodásának viharos évei alatt nőtt fel és lett egyik legjellegzetesebb megtestesítője és elindítója annak az életérzésnek, amely a reneszánsz alatt keletkezett. Egyik életírója és méltatója az irodalmi forradalom első viharmadarának nevezi Vállát s erre vall jellegzetesen gúnyos és öldöklő vitairata is: De voluptate ac vero bono Libri III. A mű sem önmagában, sem irodalmi továbbhatásaiban nem jelentős, de éles kifejeződése egy kor szellemének.